Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Mérei Gyula: A Magyar Királyság külkereskedelmi piaci viszonyai 1790 - 1848 között 463/III
492 MÉREI GYULA északi megyék fogyasztói számára. Az italbehozatal 1827-ig hullámzóan ugyan, de egyértelműen lefelé tendált, 1828-ban ugrásszerűen megnőtt. A más országokból származó teljes behozatal ertékének jelentős hányadát (36,63%) az élőállat-import tette, amely Moldvából, Havasalföldről és a délről határos török uralom alatt levő boszniai, szerbiai területekről érkezett ide lábon.3 3 Ezeknek a szállítmányoknak egy részét tovább hajtották az örökös tartományokba. Ebből következően az élőállat-kivitelnek egy részét ezek az állatok tették. A vámhatóságok pedig mind a Magyar Királyság határának átlépésekor, mind annak elhagyása alkalmával elvámolták ezt az élőállat-mennyiséget, amely emiatt kétszer is elszámolásra került a statisztikai kimutatásokban. (Az import 1822-ig emelkedett, 1826-ig visszaesett, majd ismét jelentősen megnőtt, úgyhogy csaknem egyharmadával meg is haladta az 1822. évi első csúcsértéket.) A többnyire finom bőr-, szőrme- és prémbehozatal (a más országokból származó import értékének 20,4%-a) foglalta el a második helyet a más országokból behozott áruk sorában. Ez az import a szultán uralma alatt levő területekről származott, és tekintélyes (évenként 1 millió ft. C. M.-et meghaladó) értéket képviselt. A gyapjú- és gyapjúáru behozatal évenként hullámzó értéke 1825-ben tetőzött. Utána végig hanyatlott, és 1828-ban érkezett el mélypontjához, a készáruimport tetemes csökkenésének jeleként. A pamutáru (14,50%) szintén a török uralom alatt levő területeken át került a Magyar Királyságba, és legnagyobb része a nyers pamut importjából került ki (1825-ig az évi 1 millió ft. C. M.-et meghaladó, utána már csupán 100-400 ezer ft. C. M. értékben, 1828-ban nem érte el az 1819. évi legmagasabb szint egytizedét sem). Bányatermékből nagyobb volt az import értéke, mint az örökös tartományokból származÓKé. Ezt az árut is a szultán birodalmának területei szállították (az évek többségében 1 millió, de három ízben 2, egy-egy évben 3 ill. 4 millió ft. C. M. értékben. A behozatal értéke 1823-ig emelkedett, utána hanyatlott. 1826- 1828 között némileg javult, de ez nem változtatott a tendencián). Délnémetországból és Poroszországból az 1820-as évek első felében fűszer- és gyarmatáru érkezett (1826-ig 100 400 ezer ft. C. M. értékben. Utána ez a behozatal jelentéktelen összegre zsugorodott össze). Az örökös tartományokból származó behozatal tendenciájában a legnagyobb értékarányt képviselő áru!; többségénél két fellendülési szakasz észlelhető. Az egyik 1821 és 1823 között tetőzik és - feltehetően - a háborúk okozta károk, hiányok pótlása, továbbá rossz termések, állatjárványok okozták a fellendülést, a másik 1825—1826. és 1828 között többnyire úgy, hogy 1828 behozatalának értéke elmarad az 1827. évitől. Egyes alapvető fontosságú áruk behozatali tendenciája — a belső piac felvevőképességének növekedését jelezve állandóan felfelé mutat (pamut- és pamutáruk, kender- és lenáruk, bányatermékek), csak az ital importja tendál lefelé. A más országból származó behozatalban azonos tendencia észlelhető. Kivétel számba ment a pamut- és pamut áru-import végig csökkenő irányzata, szoros összefüggésben az örökös tartományok pamutszövet gyártásának fejlődésével. Az első emelkedési szakasz időpontja nagyjából egybeesik a világpiaci tendenciákkal, a második esetében — egy-egy kivételtől eltekintve - azonban az emelkedési periódus a világpiaci hanyatlás idejével esik egybe. Úgy lehet, hogy a hanyatlás szakasza a Magyar 3 3 Hesperus 1825. 2. kötet. 195. sz. 780.
