Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Mérei Gyula: A Magyar Királyság külkereskedelmi piaci viszonyai 1790 - 1848 között 463/III
MAGYARORSZÁG KÜLKERESKEDELME 1790-1848 KÖZÖTT 493 Királyság behozatalában némi időbeli eltolódással esetleg csak 1828-tól kezdődik.34 Talán erre lehet következtetni abból a szinte minden áru esetében észlelhető jelenségből, amely szerint az 1828. évi behozatal értéke kisebb az emelkedő tendencián belül a legmagasabb értéket képviselő 1827. évinél. További kutatás szükséges annak kiderítéséhez, melyik importáru esetében mikor világpiaci, ezen belül pedig mikor regionális tényezők, esetleg időjárási vagy egészségügyi körülmények voltak a fellendülés, illetve a hanyatlás forrásai. Ámbár az ipari forradalom a Habsburgok ausztriai és cseh-morva tartományaiban az 1820-as évek második felének vége felé és az 1830-as évek első felében — az említett hátráltató körülmények ellenére — lassan kezdte éreztetni hatását a Magyar Királysággal folytatott külkereskedelemben is, szoros összefüggésben a közlekedés szintén — elsőként a hajózásban — meginduló forradalmasodásával, az egymással folytatott kereskedelem azonban valójában az örökös tartományokban az 1830-as évek első felének végétől nekilendülő és 1847-ig tartó gazdasági konjunktúra hatására nőtt meg jelentős mértékben. Két esemény rövid időre megzavarta ugyan a gazdasági életet, de a fellendülés tendenciáját megtörni nem tudta. Az egyik az 1830-as évek végétől ismét jelentkező és még 1842-ben is érezhető gazdasági válság volt, amelynek hatása egybefonódott az évtized végén fellobbanó, ún. keleti válsággal, noha kétségtelen, hogy a gazdasági válság volt az alapvető tényező. A nemzetközi politikai bonyodalom azonban időlegesen, járulékosan még csak elmélyítette amannak a hatásait. Mehmed Ali egyiptomi alkirály 1839. évi szembefordulása a szultánnal, az európai hatalmak közös és nevükben Palmerston által az alkirályhoz eljuttatott ultimátuma, harci cselekmények Szíriában, Franciaország egyet nem értése a többi hatalom közös megállapodásával, európai háború veszélyét idézte fel. A Habsburg-hatalom éppúgy hozzálátott a háborús készülődéshez, mint a német államok. A helyzet kiéleződése, Szíria és Egyiptom blokádja villámcsapásszerűen érte az örökös tartományok gazdasági köreit. Hitel- és pénzválság kezdett lábra kapni 1839 folyamán Európában, és ez kedvezőtlenül hatott a magyarországi kereskedelmi forgalomra általában, ezen belül különösen a mezőgazdasági terményekére, bár terményenként változó mértékben. A Magyar Királyság külkereskedelme — egyes fő exporttermékeinek, pl. a gyapjúnak a forgalmán is lemérhetően — a világpiac helyzetétől függött, és így nagyon is számított, mennyire tudtak a termelők, az eladók rugalmasan alkalmazkodni a piac igényeihez. A tőkés piaci viszonyoknak mindezek az általános, állandó jellemzői még fokozottabban érvényesültek a gazdasági válság idején. A kereskedők iparkodtak hitelnyújtás-korlátozásokkal, a forgalom visszafogásával ellensúlyozni a hitelforrások bedugulását. Elsősorban Triesztre hatott a válság, ahol az ún. keleti kérdés még csak elmélyítette a helyzetet, de 1840-ben a brünni, a bécsi és a pesti vásárok is gyengén ütöttek ki. A kereskedelmi válság 1841-ben csaknem egész Európát megrázta, és valamennyi örökös tartományban elteijedt. Hatása még 1842-ben is érezhető volt. Pesten addig romlott a helyzet, hogy csak készpénzfizetés ellenében lehetett árut vásárolni, ami elsősorban az importált textiláruk forgalmára hatott kedvezőtlenül. A válság hatására csökkent a manufaktúra-termékek fogyasztása és ez a pestin kívül a debreceni, az aradi, a 34 Németországban bizonyos fokig hasonló volt a helyzet. Oe. N. 1830. 1. kötet. l.sz. 1-6. 3 Századok 1981/3
