Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Mérei Gyula: A Magyar Királyság külkereskedelmi piaci viszonyai 1790 - 1848 között 463/III

MAGYARORSZÁG KÜLKERESKEDELME 1790-1848 KÖZÖTT 491 kender- és lenáru 99,55%-a, a teljes import értékéből csekély részt (3,23%) magáénak valló selyem- és selyemáru 58,94%-a készáru volt, ékes bizonyságaként a Magyar Királyság ipari fejletlenségének. A selyemáru behozatal csekély részesedése a teljes import értékéből arról is vall, hogy a fényűzési cikkek vásárlóinak rétege 1819 és 1828 között még igen vékony volt.3

2 A legjelentősebb volumenű importáruk között is vezető szerepet játszó gyapjúszövetek túlnyomó részét (évenként 4—9 millió ft. C. M.) Morvaország és Szilézia, kisebb arányban Alsó-Ausztria szállította (évenként 1-3 millió ft. C. M. értékben). Néhány 100 ezer ft. C. M. értékűt Stájerország is eljuttatott a magyarországi vásárokra. A gyapjúáruk importja először 1822-ben, másodszor 1826 és 1828 között tetőzött úgy, hogy 1827-ben érte el a legnagyobb értéket. Pamutszövetekből Alsó-Ausztria szállította a legtöbbet (1-3 millió ft. C. M.), Morvaország és Szilézia beérte a második hellyel (300 ezer és 2 millió ft. C. M. között váltakozó értékben). A pamutszövetimport értéke végig emelkedett, és 1827-ben ért el tetőpontjára. A selyemszövet Alsó-Ausztriából érkezett. (700 ezer és 1 millió ft. C. M. közötti értékben). Finom kender- és lenárut Morvaország és Szilézia üzemei és kereskedői juttattak el a Magyar Királyság piacaira (500 ezer és 1 millió ft. C. M. között, változó értékben). A nyers len és kender ugyaninnen származott (100-300 ezer ft. C. M. közötti értékben). Durvább minőségű kender- és lenáru Galíciából érkezett (egy évet kivéve 900 ezer ft. C. M.-et meghaladó értékben). Az országban fogyasztott fűszer- és gyarmatáru (6,5%) Alsó-Ausztriából (600—700 ezer, de többségében 1-3 millió ft. C. M.), Triesztből (1-2 millió ft. C. M.) és Fiúméból érkezett (évi 100 ezer ft. C. M.-et meghaladó értékben. Az első fellendülési szakasz ez esetben 1819 és 1821 közé esik, a második 1827-1828-ban volt. Ekkor az érték az 1826. évi mélyponthoz képest 40-50%-kal javult ugyan, de nem érte el az 1821. évi legmagasabb szintet). Az örökös tartományokból származó bányatermékek importja mindvégig egyenletesen nőtt. Jórészt Alsó-Ausztriából került a Magyar Királyságba (két évben 1 millió, három alkalommal 900 ezer ft. C. M.-en felüli értékben). Jóval kevesebbet szállított Stájerországba (évi 500-600 ezer ft. C. M. érőt. 1826 és 1828 között érkezett el az import a legmagasabbra, de az 1828. évi érték alacsonyabb volt az előző évinél). Élőállat, ha az örökös tartományokból hajtották a Magyar Királyság vásáraira, Galíciából került az országba (400-600 ezer, kivételesen 700 ezer vagy 1 millió ft. C. M. értékben. Az import első fellendülése 1820 és 1822 közé esett, a második 1827-1828-ban volt, ez esetben is úgy, hogy az 1828. évi érték nem érte el az 1827. évit). Az örökös tartományokból származó nyers- és kikészített bőráruk többségét Alsó-Ausztria szállította (100-400 ezer ft. C. M. között váltakozó értékben. Az import értéke először 1822-ben, másodszor 1826 és 1828 között tetőzött. Az 1828. évi érték nem érte el ugyan az 1827. évit, de magasabb volt az 1826. évinél). Finom borok érkeztek a dalmáciai adriai kikötőkből (300—500 ezer ft. C. M.), Galíciából pedig évente 100 ezer ft. C. M. értékű gabonapálinkát importált az ország az 32

1834-ben az örökös tartományokból érkező teljes gyapjúárubehozatalnak 95,38%-át, 1838-ban 99,01%-át, a pamutáruénak 99,93, iU. 99,99%-át, a kender- és lenáruénak 92,21, ill. 93,89%-át, a selyemáruénak 71,9, ill. 84,42%-át tette a készáruimport. Fényes 1842. 268-269.