Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Mérei Gyula: A Magyar Királyság külkereskedelmi piaci viszonyai 1790 - 1848 között 463/III
MAGYARORSZÁG KÜLKERESKEDELME 1790-1848 KÖZÖTT 489 lehetőség volt, a kettőnek összehangolt érvényesítésére buzdított minden mezőgazdasági exporttermék esetében. Erre nem csupán az odesszai gabona versenye miatt volt szükség, hanem amiatt is, mert például a német fejedelemségek, köztük a magyar gabona korábbi piaca, Bajorország, az 1820-as évek elejétől kezdve fejlesztették mezőgazdaságukat, állattenyésztésüket már korábban is, és ebben a tekintetben önellátók voltak.2 8 A dohánytermelésben egyes európai országoknak a kontinentális zárlat és a napóleoni háborúk óta elért sikerei úgyszintén gondokat okoztak a magyar dohánykereskedőknek. Kevésbé ismert tény, hogy a török uralom alatt levő területekre nem csupán durva gyapjú- és pamutárut szállítottak a Magyar Királyságból, hanem bányatermékeket is. Hasonlóképpen új mozzanat a természeti termékek gyűjtőnéven szereplő — egyelőre közelebbről nem ismert árukból álló — forgalmi cikk jelentős értékű exportja Alsó-Ausztriába. A legnagyobb értéket jelentő termékek esetében a kivitel első fellendülési szakasza - egy-egy év hirtelen esését leszámítva - 1827 és 1828 közé esik, némely árunál már 1825—1826 óta tart mindig úgy, hogy 1827-ben tetőzik, 1828-ban pedig már kisebbnagyobb értékcsökkenés következik be. Ez a megállapítás különösen a gyapjú, a török területre irányuló gyapjúszövet, az élőállat, a dohány, a fűszer, a bányatermékek és az ún. természeti termékek exportjára vonatkozik. Ezen belül a gyapjú, a dohány, az élőállat, a gyapjúszövet kivitele végig egyenletesen, a bányatermékeké 1825 óta emelkedik, az élőállatoknak nem az örökös tartományokba irányuló kivitele pedig meredeken ível fölfelé. Csökkenő tendencia észlelhető — egy-egy év kivitelének hirtelen emelkedése mellett is — az italok, a más országba szállított áruk közül a nyersgyapjú, az 1827-1828 években a török területre szánt pamut-, kender- és lenszövetek, 1825—1828 között a dohány és 1826-ig a bányatermékek esetében. A tendenciák fő jellemzői tehát az exportban egybeesnek a világpiac mozgásával azzal a fáziskülönbséggel, hogy a recesszió második szakasza a Magyar Királyság külkereskedelmében 1828 táján kezdődött el. Az 1825-1827. évi gazdasági válság hatása tehát valamivel később észlelhető a Magyar Királyságban, mint a világpiac más országaiban, ám csaknem teljesen egybeesik a Habsburgok örökös tartományaiban a pénz- és az árupiacon észlelhető gondokkal. A kivitelnek 1827. évi általános tetőzése után az 1828. évi, áruként változó mértékű, de egyértelmű visszaesésnek — feltehetően - az orosz-török háború okozta nemzetközi politikai feszültség nyomán a kereskedelmi életben jelentkező bizonytalanság, sőt a papírpénz iránt átmenetileg észlelhető bizalmatlanság is oka lehetett. Ezt még a kincstár katonai rendeltetésű készletfelhalmozó vásárlásai sem tudták kiegyenlíteni az örökös tartományokkal folytatott kereskedelemben. A más országgal lebonyolított kereskedelem tendenciájának alakulása még tisztábban adja vissza a világpiaci változások hatását. Különösen jól tetten érhető ez a Magyar Királyság legfontosabb exportárujának, a gyapjúnak az esetében. A kivitel 1828. évi és azt követő hanyatlásának forrása az a tény volt, hogy Szászország és Poroszország gyapjútermelése ekkorra már annyira előretört, hogy nemcsak a spanyolországi kivitel fölé tudott kerekedni, hanem kemény versenytársává lett az angliai piacon az ún. ausztriai gyapjúnak, amelybe a magyarországit is beleszámították. Eme két állam saját termelésének növekedése lehetővé tette a Magyar Királyságból származó gyapjú bevitelé-2 * Hesperus 1829. 2. kötet. 234. sz. 933-935.
