Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Mérei Gyula: A Magyar Királyság külkereskedelmi piaci viszonyai 1790 - 1848 között 463/III

488 MÉREI GYULA tekintélyes volt (100-200 ezer ft. C. M. Az export értéke 1826-ban tetőzött 200 ezer ft. C. M.-en felül, utána ennek 50%-ához közel álló (1827) vagy azt is meghaladó (1828) esés következett be). Délnémetország, Szászország általában évi 100 000-400 000 ft. C. M. értékű gyapjút vett át. (Néhány évi hanyatlás után mindkét államban 1825-ben tetőzött a magyarországi gyapjúkivitel értéke. Utána Szászországban meglehetősen egyenletesen hanyatlott, és 1828-ra 1825-höz képest már kb. 30%-os értékveszteség érte. Délnémetország viszonylatában 1827-ben már több mint kétszeresre nőtt a kivitel az 1825 évihez képest, ám 1828-ra már 2%-kal az 1825 évi érték alá esett vissza). Italból, feltehetően borból Poroszország vett át számottevő értékű árut (200-800 ezer ft. C. M. között mozgó nagyságrendben. Az 1819. évi csúcsot hanyatlás, majd 1825 óta 300-400 ezer ft. C. M. közötti nagyságú egyenletes emelkedés észlelhető. 1827-ben éri el a csúcsértéket, 1828-ban az 1825. évi szint alá süllyed). Az élőállatkivitel állandóan emelkedő tendenciájú. 1825 óta meredeken ível felfelé, és 1828-ban tetőzik az 1825. évi érték kétszeresét is meghaladó értékkel. Dohánylevélből jelentősebb értékű mennyiség ért el Szászországba (nyolc évben haladta meg a kivitel értéke a 100 ezer ft. C. M.-et, 1825 és 1828 között az 1827. évi kisebb javulást is figyelembe véve, hanyatló tendencia észlelhető. 1828-ban a kivitt áruk értéke 1826-hoz képest jelentős csökkenést mutat). A kender- és lenáru exportja a török területre 1819 és 1821 között 200 ezren felülről 155 ezerre esett vissza. (Utána hullámzó, de némileg emelkedő tendencia jellemezte 1826-ig. 1827-1828-ban olyan fokú a hanyatlás, hogy egyik év sem érte el az 1821 évi szintet.) A bányatermékexport szintén a török uralom alatti területre irányult. Értéke első ízben 1819-ben tetőzött (100 ezer ft. C. M. fölött). Utána hanyatlás következik 1826-ig, amikor a kivitel értéke csaknem eléri az 1819 évi szintet (szintén 100 ezer ft. C. M.-en felül). 1827 lesz az újabb csúcs éve, majd 1828-ban a kivitel értéke az előző évinekfelénél is kevesebbre csökken·. A szultán uralma alatt álló területekre szállított valamennyi cikknél 1828-ban észlelhető visszaesés oka a világpiaci helyzet befolyását súlyosbító orosz—török háború lehetett. Szerényebb, bár nem lebecsülendő értéket képviselt az ugyancsak a török uralom alatt levő területekre irányuló pamutszövetkivitel (két évben haladta meg a 100 ezer ft. C. M.-et, 1821 — 1823 között emelkedő, 1824-ben hanyatló, ám 1825-ben már újból a korábbi szinthez közelített az export. 1826 óta ismét hanyatlott, 1827-ben - 1825-höz képest - 10%-os, 1828-ban 20%-os értékcsökkenéssel). A kivitel szerkezetének vizsgálata tényszerűen megerősíti eddigi tudásunkat abban a tekintetben, hogy fő exportcikkeink a mezőgazdasági termékek (élelmiszerek, nyersanyagok) voltak. Az első helyre az örökös tartományokba szállított áruk közül a gyapjú Került. A másodikra az élőállatok és csupán a harmadik helyen található a gabona és más mezőgazdasági termékek kivitelének értékrészesedése. A dohány csak a hatodik a sorban. A más országokkal folytatott külkereskedelemben a gyapjút az ital, az élőállat, a dohány exportja követi és csak utána a gabonáé. Különösen a gyapjú iránt megnyilvánuló kereslet és — a statisztika általánosító számai által eltakarva — egyes élőállatok növekvő exportja serkentette a mezőgazdasággal foglalkozókat minél több és a világpiaci versenyben helytállni tudó jobb minőségű termelésre. A minél nagyobb mennyiségű termelés az extenzív, a minél jobb minőségre törekvés az intenzív termelés szempontjának, ahol erre anyagi