Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Mérei Gyula: A Magyar Királyság külkereskedelmi piaci viszonyai 1790 - 1848 között 463/III
486 MÉREI GYULA figyelemre méltó (évi 100 és 300 ezer ft. C. M. közötti érték fölött mozgott. Az első tetőzés itt 1823 és 1825 között, a második 1827-1828-ban következett be).2 3 Az örökös tartományokba 1819 és 1828 között exportált áruk érték-sorrendjében a gabonáé a harmadik helyre szorult vissza. Gabonából és más mezőgazdasági termékekből is Alsó-Ausztria volt a legnagyobb átvevő (évi 1—4 millió ft. C. M. közötti értékben. Az export a legmagasabb szintet 1825-ben és 1827-1828-ban érte el). Sokkal kisebb méretű volt. Illíria gabona átvétele (általában 200 és 900 ezer ft. C. M. között hullámzó értékkel, ám 1827-ben elérte a 800 ezer, 1828-ban a 900 ezer ft. C. M. értékű exportot). Még hátrább állt a fontosabb gabona-átvevők sorában Morvaország, Szilézia, Stájerország, Fiume és a többi adriai kikötő (100—400 ezer ft. C. M. között mozgó évenkénti vásárlással Trieszté pedig ezekhez viszonyítva is eltörpült. A tetőzés itt 1826—1828 közé esik). Az adriai kikötők felé irányuló forgalom növelését a szállítási nehézségek, a magas szállítási költségek akadályozták. Triesztben pedig az odesszai gabona már említett versenye tette úgyszólván lehetetlenné jelentősebb mennyiségű magyarországi gabona és egyéb mezőgazdasági termék elhelyezését. Évenként 1—2 millió ft. C. M.-ot meghaladta az Alsó-Ausztriába szállított italok, főként borok értéke, ám az évtized folyamán állandóan csökkenő tendenciával. A másik jelentősebb értékű italt felvevő örökös tartomány, Galícia átvétele szélsőségesen ingadozott (100 ezer és 1 millió ft. C. M. között). Szilárdabb, bár kisebb volumenű ital piacának bizonyult Morvaország és Szilézia (200-500 ezer ft. C. M. közötti értékkel. 1826-1828 között erősen hanyatló tendencia mellett). Még ennél is csekélyebb értékűt vett át Stájerország (100—500 ezer ft. C. M. között mozgó nagyságrendben, amelyben a félmillió egyedi eset volt. 1828 óta az előző évieknek felére csökkent az áruátvétel. 1828-ban azonban ismét elérte az 1822. évi 200 ezer ft. C. M. szintet.) A vám és a szállítási költség miatt elsősorban a közönséges asztali bor ára, mire az áru Alsó-Ausztriába, Morvaországba, Galíciába ért, a magyarországinak kétszerese, olykor háromszorosa lett.24 Az italok közül jelentősebb mennyiségű szerémségi szilvapálinka jutott el Trieszten át más országokba.2 5 Az állami dohányfelvásárló szerv működése folytán jelentős értékű dohánylevél került elsősorban Alsó-Ausztria állami dohányfeldolgozó üzemeibe.2 6 (Két ízben 33 A bécsi mészárosok a pesti vásáron vett vágómarhát nagy tömegben hajtották át a hajóhídon a kocsiban szembejövő hölgyek nem kis rémületére. A sétálók még inkább ijedeztek a hosszú hegyes szarvú állatoktól. Hesperus 1826. 2. kötet 229. sz. 915. és 298. sz. 1191. 3 4 A borkivitel csökkenésének oka a magas vám (akónként 4 konvenciós forint) és az akónként 45 kr. és 1 ft. 36 kr. között mozgó hajón szállítás költsége volt. Emiatt a borból az osztrák, cseh, morva örökös tartományokban és Galíciában csak jelentéktelen mennyiségeket lehetett elhelyezni, az egyes örökös tartományok saját borainak versenyéről sem feledkezve meg. Német-Sziléziában volt a legkönnyebb eladni a könnyű magyarországi asztali borokat, mivel ott nem sok termett, és ez a terület viszonylag közel is feküdt a Magyar Királyság határához. Hesperus 1823. 16. sz. 64., 270. sz. 1080., 1825. 1. kötet 80. sz. 319., 1828. 1. kötet, 7. sz. 28., 1829. 1. kötet 140. sz. 559. 3 'Hesperus 1822. 300. sz. 1200. 36 1815-ben az Abaldo összesen 152 ezer bécsi mázsa dohánylevelet vásárolt a Magyar Királyságból, az Erdélyi N ag y feje de le mségb ől és Galíciából, 1 200 000 ft. C. M. értékben. A szállítmány túlnyomó része a Magyar Királyságból jutott el az öt örökös tartománybeli, valamint a milánói, a velencei, a fiumei és a dalmáciai dohányfeldolgozó üzembe. A Magyar Királyság évi átlagos dohánytermelését 200 ezer, az Erdélyi Nagyfejedelemségét 12 ezer, Galíciáét 20 ezer bécsi mázsára becsülték. Az egykorú számítások szerint a Magyar Királyság dohánytermeléséből évente mintegy 60 ezer bécsi
