Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Mérei Gyula: A Magyar Királyság külkereskedelmi piaci viszonyai 1790 - 1848 között 463/III
474 MÉREI GYULA sága 1800-ban 32 100, 1840-ben 45 780, 1850 táján már 50 000 körül mozgott, Brünn -14 külvárosával együtt — 1850 táján 45 000 lelket számlált. A cseh-morva, az alsó- és felső ausztriai iparban oly lényeges szerepet játszó ipari központok (Reichenberg, Böhmisch Leipa, Friedland, Linz, Wels, Gmunden, Steyr, Danewitz, Kapfenberg stb.) lakosságánál hasonló, ha nem is azonos arányú növekedési tendencia észlelhető a belső piac élelmiszer- és ipari nyersanyag elhelyezési lehetőségei gyarapodásának egyik jelzőjeként.1 1 Az örökös tartományoknak és a Magyar Királyságnak földrajzi adottságai egymást kiegészítő, munkamegosztásos gazdálkodást tettek lehetővé. Csupán a cseh-morva medence, kisebb mértékben Alsó-Ausztria termelt élelmiszert és mezőgazdasági nyersanyagot. Galícia szarvasmarhaszállítmányai és gabonája a közlekedési viszonyok elmaradottsága miatt, majd csak az 1840-es években lehetnek, ám egyelőre csak potenciálisan a magyar mezőgazdasági termékek versenytársai. Alsó-Ausztria nem tudta megtermelni a számára szükséges élelmiszert és nyersanyagot, Cseh-Morvaország pedig mezőgazdasági nyersanyagmennyiségét. A Habsburg-uralom alatt levő más nyugati területek éghajlata, kevésbé termékeny talaja, nagyobb népsűrűsége még nagyobb mértékben igényelte élelmiszer-, valamint növényi és állati eredetű nyersanyag behozatalát. Magyarország a Habsburg-császárság határain kívül fekvő országgal csak dél felé volt határos. A török uralom alatt álló területek árufelvevő képessége azonban viszonylag csekély volt, és elsősorban nem is a Magyar Királyság fő kiviteli tömegtermékei iránt érdeklődött. Az agrárjellegű Magyarország már a korábbi évszázadok folyamán bekapcsolódott az európai munkamegosztásba. A nagy távolságok, a szállítási nehézségek, a magas fuvarköltségek miatt — különösen a dunai gőzhajózás elterjedéséig —, csak a drága áruk kivitele (pl. a tokaj-hegyaljai boré) vagy és elsősorban a lábon hajtható állatoké — a 17. században bekövetkezett elég hosszú, átmeneti visszaesés idején még így sem -, fizetődött ki, és ezek találtak vevőre. Emiatt a 18. század második feléig kifejezetten a távoli piacokra szánt tömeges árutermeléssel és forgalombahozással a magyarországi társadalomnak csupán igen vékony rétege foglalkozott. Az áruk elhelyezésére különböző konjunktúrák, gazdasági okok, vagy nemzetközi politikai események (háborúk, békeszerződések által bekövetkezett területi változások stb.) miatt nagyon is bizonytalan időtartamú esélyek kínálkoztak. A nagybirtokosok gabonakivitele esetleges jellegű volt. Magyarországon a távoli piacokra szánt tömeges, rendszeres, országos méretű mezőgazdasági árutermelés - elsősorban a gabona, gyapjú és élőállat kivitele céljából — csak akkor indulhatott meg, amikor — viszonylag közeli — állandó piac alakult ki és ezzel összefüggésben és ettől meghatározottan lassanként, folyamatosan — elsőként a nagybirtokosságnál - gazdasági szemléleti változás is kezdődött el, amely az évtizedek múltával, főként a 19. század első felében mind szélesebb körben terjedt el. A gazdálkodás céljának megváltozása és az 1830-as évekre irányelvvé szilárdulása a minél nagyobb hasznot hajtó, tömeges mezőgazdasági árutermelésre berendezkedésben, a birtoküzem korszerűsítésében és fokozatosan a tőkés nagyüzemi termeléshez közelítésében nyilvánult meg, a saját kezelésű, egyre inkább megnagyobbított majorsági földterületen (Gutswirtschaft). A 11 Az örökös tartományok városi népességére a Tafeln zur Statistik der österreichischen Monarchie c. sorozatnak az 1840. évi adatokat tartalmazó kötete, az 1850. körüliekre Fényes Elek: Az ausztriai birodalom statisztikája, Pest, 1857. II. kötete, a földrajzi komplementaritásra Eckhart, 328.
