Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Mérei Gyula: A Magyar Királyság külkereskedelmi piaci viszonyai 1790 - 1848 között 463/III

MAGYARORSZÁG KÜLKERESKEDELME 1790-1848 KÖZÖTT 467 A cári kormány 1804 óta hasznára fordította az 1774. július 10-i Kücsük-Kainardzsi-i békét, amely biztosította a szabad áthajózást a Boszporuszon. Különféle kedvezményekkel serkentette az oroszországi gabonakivitelt a Fekete-tengeren át. Elsősorban a Dnyeper és a Dnyeszter torkolatától nem messze fekvő Odessza látta ennek hasznát, amely az 1774-ben még csak pár házacskából álló faluból, az 1820-as évek második felére már 50 000 lelket számláló, nagy tengeri hajóforgalmat lebonyolító kikötővárossá fejlődött. Mellette Taganrog, Kaffa, Kherszon, Szevasztopol kikötői játszottak nem is alárendelt szerepet elsősorban az „odesszai" gyűjtőnéven szereplő gabona, de egyéb termékek (len, faggyú, némi gyapjú, nyers- és félkész vas, vitorlavászon) szállításában Angliába és a Földközi-, továbbá az Adriai-tenger egyes kikötőibe is. A szállítás jelentős része orosz hajókon történt, de nem sokkal maradt el ezekétől az angol szállítóhajók száma sem. Ez utóbbiak ipari, elsősorban textilipari termékeket hoztak az oroszországi kikötőkbe. Rajtuk kívül elsősorban ausztriai, ennél jóval kevesebb török, görög, francia és svéd hajó rakománya volt elsősorban az ún. odesszai gabona, amely elnevezés gyakorta a román fejedelemségekből, Lengyelországból, Osztrák-Galíciából származó, a nagy folyókon a Fekete-tenger kikötőibe juttatott gabonát takart. Az ún. odesszai gabona az 1820-as évek második felére jórészt kiszorította nem csupán az angliai, hanem a Földközi-tenger mellett fekvő francia, spanyol, portugál kikötők piacairól is az északnémet, a francia és a Danzigon át szállított lengyel gabonát. Marseille-ben ugyanis alig egyharmadába került az odesszai gabona, mint a franciaországi. Az Adriai-tengeren, Triesztben olcsóbb volt a szállítási költségekkel túlterhelt bánáti, magyarországi gabonánál, és úgyszólván reménytelenné tette annak értékesítését a Habsburgok örökös tartományainak határain kívül.4 Az ipari forradalomnak elsősorban a textiliparban jelentkező, robbanásszerű előretörése sokkal tartósabb és mindinkább növekedő elhelyezési lehetőséggel biztatta a gyapjúkereskedelmet, a gyapjú világpiaci forgalmának, árának meghatározóját jelentő angliai piacon. Anglia már a 18. sz. utolsó évtizedében sem tudta teljesen kielégíteni gyapjúiparának nyersanyagszükségletét. 1790 óta 1806-ig saját termelése mellett kizárólag Spanyolországból vásárolt gyapjút (1790 és 1806 között kereken 70 000 bécsi mázsáról 232 000 bécsi mázsára emelkedő mennyiségben). A kontinentális zárlat, majd Spanyolország francia megszállása nem csupán megfosztotta Angliát ettől a lehetőségtől, hanem.a hét éven át tartó megszállás, a spanyol függetlenségi háború idején elpusztult a spanyol juhállomány zömét jelentő vándorló, a transzhumáló birtokállomány. A napóleoni háborúk után a kormány emiatt gabonatermelő szántófölddé alakította a korábbi réteket, legelőket. A nem vándorló juhállomány gyapjúhozama viszont nem tudta kielégíteni Anglia külföldről beszerzendő szükségleteit. A spanyol gyapjú különösen az 1820-as évek polgári "Az odesszai gabona versenyére. Oe. N. 1827. 1. kötet 27. sz. 211-212. 1826. 1. kötet 47. sz. 370., 1828. 2. kötet 25. sz. 199. - Gróf Széchenyi István: Hitel (Szerkesztette és bevezetéssel ellátta ifj. Iványi-Grünwald Béla. Magyarország Ujabbkori Történetének Forrásai. Gróf Széchenyi István összes Munkái - A továbbiakban: IGB.) 12-13, 19-20. - Belitzky János: A magyar gabonakivitel története 1860-ig. Szerk. Domanovszky Sándor. - A továbbiakban: Belitzky) 120-123., Eckhart Ferenc: A bécsi udvar gazdaságpolitikája Magyarországon 1780-1815. Bp., 1958. (a továbbiakban Eckhart) 305-307. Nagy Lajos-Bónis György: Budapest története a török kiűzésétől a márciusi forradalomig (Budapest története III. Szerk. Kosáry Domokos) Bp., 1975. - A továbbiakban: Bp. tört. III.) 309.