Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Mérei Gyula: A Magyar Királyság külkereskedelmi piaci viszonyai 1790 - 1848 között 463/III

468 MÉREI GYULA forradalma után egyre veszített korábbi hegemónisztikus súlyából az európai piacon, szerepe az 1820-as évek közepére már jelentéktelenné vált. Anglia 1814 után egyre nagyobb mennyiségű gyapjút vásárolt elsősorban Szászországból, az ún. elektorális gyapjút, a rövid, finom szálú gyapjút adó ún. posztógyapjas merinói juhok alfajának gyapját. (1817-ben az 1816. évinek már kétszeresét, 1818-ban négyszeresét, 1822-ben több mint ötszörösét szállította Németország Hamburgon át Angliába.) Ennek hatására erőteljesen fellendült a juhtenyésztés és -nemesítés a minél több és jotíb gyapjú termelése végett nemcsak Szászországban, hanem - különösen 1815 után - Pomerániában, Mecklenburgban és más német területeken is. Nem sokkal maradt el ezektől a területektől az osztrák-sziléziai, a csehországi és - a londoni gyapjútőzsdén ezzel egyenlő árfolyamon vevőre találó — magyarországi, morvaországi és a valamivel gyengébb minőségű gyapjút piacra vivő lengyelországi juhtartás sem. A londoni és a két németalföldi piacon azonban elektorális, szász gyapjú néven gyakorta hoztak forgalomba magyarországi, és a másik posztógyapjas merinófajtával, a negrettivel együtt tenyésztett, az évtizedek múltával a negretti által lassan kiszorított gyapjút, vagy az örökös tartományokból származó árut, amelyet a konjunktúrával párhuzamosan egyre nagyobb számú német gyapjúkereskedő, megfelelő kezeléssel, hasonlóvá alakított az elektorálishoz, és így vitte a londoni, a két németalföldi piacra. Ugyanekkor azonban a Magyar Királyságból származó gyapjú árfolyamát rendszeresen jegyezték a londoni gyapjútőzsdén, ami arról vall, hogy saját neve alatt is eljutott oda. A kontinensen Lipcse volt az első és a legrégibb német gyapjúpiac. Mellette Boroszló, Berlin, a Majna melletti Frankfurt, a Habsburgok örökös tartományaiban Bécs, Prága, és Brünn gyapjúvásárai emelkedtek ki. Ezekből a városokból került a gyapjú Hamburgon át Angliába vagy a két Németalföldre. Az ezeken a gyapjúvásárokon forgalomba hozott mennyiséghez viszonyítva kevesebbet szállított Lengyelország Varsóból és más, a Visztulához, továbbá az Oderához aránylag közel fekvő lengyel gyapjútermelő területekről Danzigon át Angliába. A németországi és szorosan a nyomában az örökös tartományokból, nem kevésbé a Magyar Királyságból eredő gyapjútermelés kiváló elhelyezési lehetőségeit az angliai, a németalföldi és más nyugat-európai piacokon már az 1830-as évek végén, az 1840-es években pedig még inkább veszélyeztette az elsősorban Angliát egyre nagyobb mennyiségű áruval elárasztó ausztráliai gyapjú versenye. Az ausztráliai gyapjú ugyan már az 1820-as évek közepén megjelent az angliai piacon, ám Ausztrália akkor még csekély mennyiséget tudott szállítani, és emiatt nem lehetett versenytársa a németországi és az ausztriai gyapjúnak, amely utóbbin cseh, morva, magyar gyapjút értettek. Németországi gyapjúpiaci jelentések még az 1830-as évek első felében is magabiztosan vélekednek úgy, hogy bár az ausztráliai gyapjú az ott is rohamosan fejlődő juhtenyésztés eredményeként egyre nagyobb mennyiségben érkezik Angliába, a németországinak nincs mitől tartania, mert sokkal jobb minőségű a durva szálú tengerentúlinál. Az évtized végére azonban már fordulat kezdetének jelei észlelhetők az angliai és a nemzetközi gyapjúpiacon. Ekkor Anglia Ausztráliából, Dél-Amerikából és Kelet-Indiából együttvéve több gyapjút vitt be, mint Németországból, amely egymaga még mindig több gyapjút szállított Londonba, mint az említett tengerentúli országok külön-külön. Spanyolország gyapjúkivitele ekkor már végképp eltörpült a többi exportáló országé mellett. Ellenben lassanként felnyomult az élenjárók közé Oroszország és Lengyelország. (1824-ben még egyikük sem szállított számottevő mennyiségű gyapjút Londonba. 1835-ben már 50 000 bécsi mázsányi szár-