Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Mérei Gyula: A Magyar Királyság külkereskedelmi piaci viszonyai 1790 - 1848 között 463/III

466 MÉREI GYULA szorult a Keleti és a Balti tenger mentén fekvő kikötővárosokból, Északnyugat-Németországból, az Egyesült Államokból és Kanadából. A Corn-Bill bevezetése, majd 1819 óta a belföldi fogyasztást szolgáló gabona bevitelének tilalma, az angliai és az írországi gabonatermelés állami támogatásának idején bizonyos tekintetben változott a helyzet. Az angol szigetország földbirtokosai, bérlői fokozott ütemben láttak hozzá a mezőgazdaság korszerűsítéséhez, úgyhogy 1821-1822-re Anglia gabonából még valamennyit exportálni is tudott.2 Az 1830-as évek elejétől kezdve azonban Anglia már az ipari forradalom és ennek velejárójaként a népességnövekedés következtében, a század első tizenöt évének importmennyiségét tetemesen meghaladó tömegű gabonát vitt be. Ez még annak ismeretében is figyelemre méltó, hogy Anglia egész gabonabevitele a 19. sz. első felében nem haladta meg teljes külkereskedelmi forgalmának 5% -át sem. A többi nyugat-európai állam a 17—18. században importált ugyan némi élelmiszert, de még az ipari forradalom korszakában, legalábbis a 19. sz. első felében az alapvető élelmicikkek terén önellátó volt. Egyeseknek (köztük Franciaországnak) egy ideig még exportra is futotta. A 19. sz. első felében Nyugat-Európában a kontinensen is végbement a mezőgazdasági termelés korszerűsítése.3 Anglia növekvő gabonaszükségleteinek fő haszonélvezője már a 19. sz. harmadik évtizedében Oroszország lett, az ún. odesszai gabona révén. Ezzel - olcsó ára miatt - az észak-amerikai és az észak-németországi, az Elbától keletre fekvő német és lengyel nagybirtokosok gabonája nehezen tudta állni a versenyt a kontinentális Európa ama piacain, ahová állami korlátozó rendszabályok nélkül eljuthatott. akik egyoldalúan azt emelik ki, hogy „a modern világkereskedelemben testet öltő munkamegosztás egyenlőtlensége", „a meggazdagodás, illetve lemaradás forrása, a kiépülő gyarmati-függetlenségi rendszer e tendenciák kiélezésének intézményesítése és egyben elmélyítése is" (13. o.) Itt André Gunder Frankkel, emez álláspont egyik leghatározottabb képviselőjével polemizálnak, akinek a The Journal of European Economic History 1976. 2. számában megjelentetett két tanulmánya állításait vitatják. Ugyanakkor gondosan figyelemmel kísérik az eme tárgykörből megjelent és a világ neves közgazdászainak megállapításaival vitázó hazai közgazdasági szakirodalmat is (így például Szentes Tamás: Az elmaradottság és fejlettség dialektikája a tőkés világgazdaságban. Bp., 1976. c. munkáját V.ö. még ugyanerre Ágh Attila: André Gunder Frank és a homogén világkapitalizmus elmélete. Valóság 1980. 6. sz. 12-23.). Tanulmányunk eddig terjedő szövegrésze Berend-Ránki 1969. 18, 21-23, 25, 28-29, 32-34, 43-45, 75-76, Pur5 121-127, Berend-Ránki 1979. 11-12, 14, 23, 25 oldalait hasznosította. - A fő kereskedelmi útvonalak áthelyeződésére Pach Zsigmond Pál: Nyugat-európai és magyarországi agrárfejlődés a XV-XVII. században. Kossuth Kiadó, 1963., The Shifting of International Trade Routes in the 15th-17th Centuries. Acta Historica 14. 1968.; The Role of East-Central Europe in International Trade (15th and 17th Centuries). Etudes Historiques, 1970.; Diminishing Share of East-Central Europe in the 17th Century International Trade. Acta Historica 16. 1970. és legújabban ugyanerről mint a nemzetközi kapcsolatok sok szálból összefonódott szövetének egyik alapeleméről: Európa a XVI-XVII. században. Történelmi Szemle, 1979. 2. 297-340. tanulmányában. - Angliának 18. században önellátó voltáról Berend-Ránki 1979. 27. 2 Anglia gabonaimportjára, majd az 1819. évi és a belső fogyasztást szolgáló import betiltását követő helyzetre, a gabonaárakra, a gabonafogyasztás egy főre kiszámított átlagára vonatkozó részletes statisztikai adatokkal szolgál: Oekonomische Neuigkeiten und Verhandlungen (a továbbiakban: Oe. N.) 1827. 27. sz. 209-214. - Ugyanitt részletes elemzés és statisztikai adatszolgáltatás található Franciaország gabonaforgalmáról, a gabona árának és az egy főre jutó fogyasztásnak alakulásáról is, a gabonabevitel megtiltásáról Franciaországba az 1814. dec. 2., 1819. júl. 26. és az 1820. jún. 7-i törvényekkel. - Az oroszországi és a lengyelországi prohibitív rendelkezésekről, amelyek gátolták azt, hogy a Habsburgok birodalmából, legalábbis az 1820-as években, bizonyos árukat oda lehessen exportálni Oe. N. 1826. 1. kötet. 47. sz. 370. 3Berend-Ránki, 1979. 27-28.