Századok – 1981
FOLYÓIRATSZEMLE - Kennedy; Michael L.: Jakobinus klubok alapítása és a klubhálózat létrehozása 1789-91 között 445/II
FOLYÓIRATSZEMLE 447 katolicizmus fellegváraiban, Orléans-ban és Reimsben is megalakult a jakobinus szervezet. A jakobinusok több újságban, köztük a Journal des amis de la Constitutionban is közzétették a meglévő' klubok listáját. 1790 novemberében 135 filiáléval rendelkeztek a párizsiak, és a jakobinus klubok összlétszáma már meghaladta a kétszázat. A Nemzetgyűlés 1790. november 13-i határozata kimondta, hogy a polgároknak joguk van az egybegyűlésre és a szabad szervezetek alakítására. Ennek az engedélynek a birtokában számos, a helyi hatóságok által bezárt klub újra megnyitotta kapuját. 1791. március 7-én és 8-án a Moniteur és a Révolution de France et Brabant már 228 jakobinus klubról számolt be, ami november óta mintegy 60%-os növekedést jelentett. A szerző számításai szerint március végén összesen mintegy 426 helység rendelkezett jakobinus klubbal, tehát kb. 200 nem volt a központ filiáléja. Ennek az aránynak egyik oka a párizsi jakobinus klub ragaszkodása a meglehetősen merev felvételi szabályokhoz. Másrészt viszont a központi levelezési bizottság egyszerűen nem bírt a feltorlódó munkával, sokszor egy-két hónapos lemaradásban voltak. 1790. április-június között 179 olyan klubról számoltak be, melyek a márciusi listán még nem szerepeltek. Az alapítók közül ki kell emelnünk a forradalomhoz kötődő alkotmányos papokat és a párizsi központ tagjait, akik igen gyakran segítették elő saját département-jükben klubok születését. A párizsi anya-egyesület egyetértett az új alapításokkal, de hivatalosan nem küldött ki megbízottakat a folyamat meggyorsítására. A vidéki városokban azonban még erre is adódott precedens. Toulouse-ban az egyik tag megbízatást kapott, hogy próbáljon Auterive-ban klubot alapítani. Az aix-i klub hat hazafias egyletet hozott létre. Nem egy esetben 2-3-4 „patrióta társaság" alakult egy helységben. Kennedy számításai szerint mintegy 107 helységben alakult kettőnél több hazafias szervezet. A második, harmadik klub általában személyes ambícióknak köszönhette létrejöttét. Emellett azonban egy ennél fontosabb tényező is megfigyelhető: az osztályöntudat. Az első klubot általában a középosztály elitjéhez tartozók alkotta*, s a szervezeti szabályzat néhány pontjával kizárták a szegényebb néprétegeket. Nem egy klub éppen zártságával ösztökélte a „néphez" tartozó elemeket új egyesületek létrehozására. Jellemző Lyon példája, ahol a Société populaire des amis de Constitution azért alakult meg, mert a már meglévő két szervezet a Société des amis de Constitution és a Société des amis de la Révolution vonakodott a „népet" is falai közé engedni. Az alapítók részben a párizsi radikálisok Club des cordeliers példáját akarták követni, de jelentőségük hamarosan túlszárnyalta azt. A lyoni demokrata jakobinus klubnak 1790 végére 28 szekcióban 3000 tagja dolgozott. A szegények számára is megnyitott klubok jelentősége felbecsülhetetlen a mozgalom demokratizálódásának szempontjából. A lyoni példát sok vidéki városban követték, s az új népi jakobinus klubok nem egy esetben heves rivalizálásba kezdtek a politikai hatalmat birtokló „arisztokrata" klubbal. A párizsi jakobinusok a szabályok módosításával elismertek néhány „speciális levelező" klubot is. A párizsi központ, amennyire csak lehetett, igyekezett megszüntetni a rivalizálást klubjai között, egyesíteni a „konkurrens" szervezeteket. Ha az ellentéteket nem sikerült elsimítani, keményebb rendszabályokhoz nyúltak. 1791. május 20-án hét város klubjától vonták meg a filiálé jogot, és ügyükben vizsgálatot indítottak. A király szökését követő időszakban június 21. ésjúlius 17. között már 432 filiálé működött, az összes klubok létszáma pedig meghaladta a 900-at. Mivel azonban a filiálé-joggal nem rendelkezők is többnyire „levelezőként", vagy vidéki klubok filiáléjaként működtek, végeredményben beletartoztak a jakobinus klubhálózatba. Júliusra minden jelentősebb városban gyökeret vert a mozgalom — mind a 83 département képviselve volt, sőt még az országon kívül (például Liège-ben) is alakultak klubok. Anyagi lehetőségeitől és aktivitásától függően minden klub több-kevesebb társszervezettel tartotta a kapcsolatot. Toulouse például 272, Versailles 148 klubbal levelezett. A nagyobb szervezeteknél (például Lille, Strasbourg, Brest, Aix vagy Bordeaux) ez a szám 4-500 között mozgott! A leglázasabb tevékenység 1791 nyarán zajlott. A párizsi anya-egyesületből kiváló mérsékeltek új klubjuk megalapításával válaszút elé állították a klubokat, s veszélyeztették egy időre a hálózat működését is. Szeptemberre azonban a többség Petion és Robespierre mögé állt, s a párizsi jakobinusok győzelmével a mozgalom új erőre kapott, a hálózat rendületlenül fejlődött a Konventben lezajló Gironde-Hegypárt küzdelemig. 13*
