Századok – 1981
FOLYÓIRATSZEMLE - Kelly; George Armstrong: Az orléans-i herceg „gépezete” és az új politika 442/II
442 I OLYÓIRATSZEMLE Az orosz gyár Jcnak extra kiadásai is voltak a nyugatiakhoz képest. Minden férfi jobbágy után adót kellett fizetni, függetlenül attól, alkalmazták-e ó't vagy sem. A törvények által előírt ingyenes gyógykezelés szintén sokba került. Az 1850-es évek közepén Nyizsnij Tagilban a nem béijellegű kiadások az önköltség 42%-át adták, bár ez talán kirívó példa. Kellő levéltári adatok híján Esper többnyire utazók, geológusok, földrajztudósok véleményére támaszkodik, amikor az uráli munkások helyzetéről ír. A kicsit talán rózsaszínűre festett kép szerint a munkások többsége jól táplálkozik (majdnem mindennap húst eszik), jól él, helyzete kedvezőbb a nyugat-európaiakénál. Esper szerint az ipari forradalom egyik legszörnyűbb jellemzője, az urbanizációval együttjáró migráció, mely a családok szétszakítását, a megszokott környezet elvesztését, a népszokások és a népzene részleges megsemmisülését is jelentett, az Urál-vidéken nem éreztette hatását. A munkaerő itt elsősorban a helyi népszaporulatra támaszkodott, sőt inkább az fordult elő, hogy a parasztfalvakba küldték vissza a felesleges munkásokat. Az 186 l-es jobbágyfelszabadítás idején a munkások már három-négy generáció óta ipari munkával foglalkoztak. Az 1850-es években az uráli ipartelepek többsége 75-100 éves múltra tekinthetett vissza. Érdekes módon a jobbágy-munkások általában nem tiltakoztak a jobbágyi állapot ellen, sőt úgy érezték, az 186l-es rendelettel jogaikat vesztették eL Két gyárban petíciókba foglalták kérésüket: a rendelet visszavonását. Az általános helyzetkép után egy konkrét ipari komplexumot vizsgál meg Esper. A Demidov-cég az uráli fémmunkásságnak kb. 10%-át, mintegy 10 000 munkást foglalkoztatott. A többségükben jobbágy-munkások szinte idillikus körülmények között éltek. Jó orvosi ellátás, óvodák, iskolák, nyilvános könyvtár, múzeum és botanikus kert állott rendelkezésükre Nyizsnij Tagilban. A diákok közül a leendő „szellemi arisztokrácia" képviselőit nemcsak orosz nagyvárosokba, hanem Nyugat-Európába is elküldték továbbtanulni. A szemtanú szerint a munkások faizási, halászati, vadászati joggal és családonként legalább egy-két tehénnel rendelkeztek. A bér mellé minden munkás havonta kb. 30 kg rizslisztet kapott, felesége ugyanannyit, gyerekei ennek felét. Ezek után ösztönösen adódik a kérdés, lehetséges-e ez, hihetünk-e a szemtanúnak. Frederic Le Play a párizsi École des Mines diákja, majd professzora, a monografikus szociográfia megalapítója 1844-ben járt először Nyizsnij Tagilban, akkor, amikor Engels könyvet írt az angol munkásosztály helyzetéről. Le Play szinte egész Európát bejárta, mindenütt munkás-, többnyire bányászcsaládok életkörülményeit vizsgálva. Minden bizonnyal hiteles tanúnak kell elfogadnunk. Nem a jobbágyrendszert síija vissza művében, hanem azt a nyugat-európainál humánusabb, kicsit utópisztikus ipari rendszert, melyet az Urálban megtalálni vélt. Az uráli iparvidéken kialakult sajátos ipari jobbágyság, vagy jobbágy-munkásság történelmi ténye felett nem lehet elsiklani. A kérdés azonban még alaposabb vizsgálatra szorul, hiszen mint azt Esper is elismeri, ez a tanulmány is inkább csak kérdéseket és ellentmondásokat vetett föl. (Journal of Modern History 1978. dec. Volume 50. No. 4. 670-679.) F. M. GEORE ARMSTRONG KELLY: AZ ORLÉANS-I HERCEG „GÉPEZETE" ÉS AZ ÚJ POLITIKA Louis-Philippe Joseph, orléans-i herceg, a későbbi „Égalité" Fülöp figurája még ma is talányos. Bár a jelenlegi történetírás kissé megfeledkezett róla, a kortársak számára jelenség volt, mely mellett nem lehetett elsiklani. Évi 7,5 millió livre jövedelme, hatalmas birtokai, szabadkőművessége mind magára vonta az ország figyelmét. Palotája úgy irányította Párizst, mint Versailles az országot. Jelleme, tehetsége és az udvarral való szembenállása sokakban ébresztett reményeket valamiféle felülről végrehajtott forradalomra. 1789-ben az „új politika" mezejére lépett, de nem látta át teljesen az eseményeket, melyek végül is elsodorták. Mégis ez a mérhetetlenül gazdag főrend az első pillanattól kezdve ösztönösen a
