Századok – 1981

FOLYÓIRATSZEMLE - Bulletino delfistituto italiano per il medio evo. E archivio muratoriano. No. 86-87 (1976-78) 438/II

FOLYÖIRATSZEMLE 439 Historica és a Rerum Italicarum Scriptores köteteiben közzétett krónika anyagot nézte át, arra keresve választ, milyen indítékok alapján tartotta a középkori ember a napfogyatkozást egyszer természeti jelenségnek, máskor pedig isteni kinyilatkoztatásnak. G. Ortali a 15. sz. végén összeállított cesenai évkönyvek keletkezési körülményeit kutatva, hangsúlyozza az egyházi eredetű „történetírás" hatását a világi fogantatású krónikaírásra. Ugyancsak a krónikairodalommal foglalkozik L. Capo tanulmánya is, aki az e tárgykörben 1966-ban, Velencében tartott konferencia anyagát ismerteti. A konferencián a velencei történetírás fejló'déséró'l adtak áttekintést a kezdetektől a 16. sz-ig, és a szerző néhány év távlatából újraértékelve az eredményeket, saját kutatásai alapján maga is hozzájárul néhány, akkor felmerült probléma alaposabb tisztázásához. A művelődés-, az eszmetörténet tárgykörébe tartozó értekezések mellett akadnak olyanok is, amelyek a társadalom-, a politikatörténetből merítik tárgyukat. J. C. Maire-Vigeur kritikai észrevételek kíséretében ismerteti P. Toubert 1973-ban megjelent könyvét a középkori Latium struktúráiról (9-12. sz.). A. Esch arról értekezik, hogyan látták a Rómában tartózkodó firenzei kereskedők a római szabad kommuna bukását, míg G. Tognetti Firenze fellebbezésének körülményeit vizsgálja az 1376. évi pápai ítélet ellen. P. Golinelli egy eddig meglehetősen elhanyagolt forrástípus, a szentek élettörténete forrásértékére hívja fel a történészek figyelmét a Po-vidék népességének társadalom- és eszmetörténete vonatkozásában. S. Gasparri a kora-középkori olasz történelem egyik sokat vitatott kérdésének, az arimannok (az uralkodó rendelkezésére álló katonaság) eredetének, a lombard társadalomban betöltött funkciójának szentel egy tanulmányt, összefoglalva a kérdéssel mind ez ideig foglalkozó történeti irodalom álláspontját is. Ε rövid és vázlatos áttekintésből is kitűnik, milyen változatos a kötetek anyaga, mennyi, témáját és a feldolgozás módszerét tekintve egyaránt figyelemre méltó tanulmányt tartalmaz a Bulletino jelzett két évfolyama. Arra nincs lehetőség, hogy valamennyi tanulmánnyal részletesebben foglalkozzam, így csak hármat emelnék ki, amelyek kimerítőbb ismertetése talán több szempontból sem lesz érdektelen. A három tanulmány sorrendben a következő: P. Golinelli: Adalékok a Po-vidék XI. sz-i történetéhez a szentek élettörténetében; A. Esch: Róma szabad kommuna bukása a firenzei kereskedők leveleiben. A Datini Levéltár római levelei az 1395-98. évekből; J. C. Maire-Vigeur: A totális történelem eszméje: P. Toubert tézise. P. Golinelli fő feladatának azt tekinti, hogy felhívja a figyelmet a szentek életrajzára, mint egy adott korszak fontos történeti forrására. Véleménye szerint a történészek mind ez ideig nem hasznosították jelentőségéhez mérten ezt a forrástípust, aminek elsősorban az a magyarázata, hogy hiányzanak a jó kritikai kiadások, amelyek megkönnyítenék a történész dolgát. Segítenének elválasztani a mű sajátos elemeit a hagyományos, a hagiográfia toposaiból felépült kerettől. Ε források ugyanis értékes adatokkal szolgálnak azon korszak emberének mindennapi életére, világszemléletére, amelyben az életrajz írója élt és tevékenykedett. A szerző tanulmányában arra vállalkozik, hogy állítását a 11. sz-ban keletkezett és a Po-vidékén tevékenykedő szentek életrajzai elemzésével illusztrálja, bebizonyítva, milyen fontos információkat tartalmaznak ezek a források azok számára, akik a vidék agrártörténetével, történeti földrajzával, anyagi kultúrájával, a szokások és mentalitások történetével foglalkoznak. A források felhasználásánál természetesen mindenkor figyelembe kell venni, hogy az életrajzok szerzetesi környezetben keletkeztek, ahová a külvilág eseményei csak nagyon áttételesen jutottak el, és mindjárt a vallás diktálta szempontok szerint nyertek értelmezést. A szerző négy szempont köré rendezte kutatásait: a vidék topográfiáját, a mindennapi életet, a különböző betegségeket, a kor mentalitását érintő információk kigyűjtésére összpontosította figyelmét. Külön figyelmet szentel azoknak az adatoknak, amelyekből a kor emberének mentalitására következtethet. Egyrészt azokat az elbeszéléseket elemezte, amelyek az álmokról, az emberek különböző érzelmi megnyilvánulásairól tudósítottak, másrészt azokat a magatartásformákat, tanításokat, amelyeket ezek az írások követendő példaként állítottak olvasóik elé. A szerző rámutatott arra, hogy a 11. sz-i ember leggyakoribb érzelmi megnyilvánulása a félelem volt, ami az akkori ember életének nagyfokú bizonytalanságából következett. A társadalomban ez idő tájt bekövetkezett változásokból (a kora-középkori közrend felbomlása, a központi hatalom széthullása, új termelési rendszerek kialakulása), valamint abból az ellentétből, amely a test kísértése és a vallás tanításai között feszült, táplálkozott elsősorban ez a bizonytalansági érzés. Ennek leküzdésére vonultak az emberek kolostorba vagy remeteségbe, hittek a csodákban. A szentekre is azért volt elsősorban szükségük, hogy általuk egyfajta megkönnyebbülésben legyen részük. A szentben, aki legyőzte magában a gyarló emberi természetet, akit