Századok – 1981
FOLYÓIRATSZEMLE - Bulletino delfistituto italiano per il medio evo. E archivio muratoriano. No. 86-87 (1976-78) 438/II
FOLYÖIRATSZEMLE 450 BULLETINO DELL'ISTITUTO ITALIANO PER IL MEDIO EVO Ε ARCHIVIO MURATORIANO. NO. 86-87 (1976-78). A „Bulletino" az olasz középkor-kutatás egyik jeles központjának, az 1883-ban alapított Olasz Középkortörténeti Intézetnek és a Muratori Archívumnak a folyóirata. Az Intézet igazgatótanácsában olyan neves tudósok foglalnak helyet, mint Raoul Manselli, a középkori művelődéstörténet, szellemi áramlatok Európa-szerte ismert kutatója, vagy a kiváló bizantológus, Agostino Pertusi, hogy csak néhány nevet említsünk. Az Intézet készíti elő, a Zanichelli kiadóval közösen, a Rerum Italicarum Scriptores soron következő köteteinek kiadását, és ugyancsak a gondozásában jelenik meg egy másik fontos, a középkor kutatói számára nélkülözhetetlen kiadvány, a „Repertórium Fontium Históriáé Medii Aevi". Az Intézet nemcsak a kutató munkát tartja feladatának, de foglalkozik a felnövekvő tudós generáció képzésével is. Felügyelete alatt működik a vele intézmény szintjén is egyesült „Scuola Nazionale di Studi Medievali". A „Bulletino" 1976-78-i évfolyamai, amelyek ismertetésére itt most vállalkozunk, elsősorban a szellemi élet, a művelődés történetének tárgykörébe vágó tanulmányokat közölnek. A tanulmányok szerzői között természetesen nemcsak olaszok találhatók, de szép számmal szerepelnek más nemzetbeliek is, jeleként annak, hogy a folyóirat mindazok számára biztosít közlési lehetőséget, akik szerte a világban Itália középkori történetével foglalkoznak. Az 1976-77. évi kötet mindjárt a német K. Weitzmann kimerítő tanulmányával indul, aki az olasz C. Frugonival együtt meggyőző érvekkel cáfolja M. Guarducci nézetét a Vatikánban őrzött, a hivők által Szent-Péter trónszékeként tisztelt faereklye eredetét, a trónszéken látható elefántcsont díszítés korát illetően. Míg M. Guarducci véleménye szerint a trónszék egy alexandriai műhelyben készült a 3. században, addig K. Weitzmann az ábrák alapos vizsgálata után megállapította, hogy bár alexandriai minták alapján készültek, már elkülöníthetők rajtuk bizonyos stílusjegyek, amelyek a középkori művészet sajátjai. A stílusjegyek vizsgálata alapján jut arra a következtetésre, hogy a trónszék egy Kopasz Károlynak dolgozó műhelyben készült a 9. sz. végén. Hasonló megállapításra jut C. Frugoni is, aki „A császári hatalom ideológiája Szent-Péter trónszékének elefántcsont díszítésében" címen írt tanulmányt a témáról. A. de Vogue Szent Gergely dialógusainak olasz kiadásához fűz észrevételeket, hangoztatva a mű elemzésének szükségességét az irodalomtörténetírás szempontjai szerint is. G. M. Cantarella egy 12. sz. elején, a clunyi szerzetesi környezetben keletkezett forrás szerkezeti elemzése kapcsán azt viz^álja, hogyan tükrözi a szerkezet a clunyi szerzetesi mozgalom ideológiáját. A forrás egy 1121 és 1122 között íródott episztola, és azért írták, hogy megünnepeljék vele Cluny egyik szentéletű szerzetesének kanonizációját. O. Capitani Dante Monarchiájának III. könyvét választja kutatásai tárgyául. Azt vizsgálja, milyen értelemben használta a szerző e politikai utópiájában kora olyan fogalmait, mint az „auctoritas" és a „potestas". A szavak használatát több Dantéval kortárs szerzőnél összevetve, úgy találja, hogy Dante elindított egy folyamatot, amely a kor politikai gondolkodásában, a pápa és a császár közötti hatalmi viszonyok megváltozásával párhuzamosan, végül is a jelzett fogalmak átértékelődéséhez vezetett. D. Quagliani az olasz politikai élet egyik fontos — Dante korát követő — fordulatának, a kommunális kormányzati rendszer hanyatlásának, a signoria kialakulásának tudatosulását kutatja a korszak — 14. sz. közepe — egyik neves politikai teoretikusánál, a sienai Bartolo da Sassoferratónál. B. da Sassoferrato főművét, a „Tractatus de regimine civitatis"-t elemezve, megállapítja, hogy ez az átalakulás Itáliában, ahol a városi önkormányzat oly nagy múltra tekintett vissza, a politikai gondolkodásban egyfajta válságot idézett elő, ami észlelhető B. da Sassoferrato munkájában is. U. dell'Olmo más vonatkozásban ugyan, de szintén a középkori ember tudati szféráiba kalauzol tanulmányával. A szerző a Monumenta Germaniae
