Századok – 1981
TÖRTÉNETI IRODALOM - Somogy megye múltjából (Ism.: Szabó Ferenc) 435/II
437 TÖRTÉNETI IRODALOM A kötet egyik legérdekesebb, vonzóan megírt dolgozata Laczkó András pályaképvázlata a somogyi újságírás markáns egyéniségének számító Roboz István szerkesztőről. A szabadságharcban tollával szerepet játszó Roboz a kiegyezés után a vidéki szervező-szerkesztő közéleti ember típusa lett, konzervatív irodalmi ízléssel, de megtermékenyítő fővárosi kapcsolatokkal. A hasonló szerepű egyéniségek vizsgálata számos vonatkozásában megvilágítaná az ország más részein is a közvéleményformálás vidéki mechanizmusát a kiegyezés utáni évtizedekben. A gazdag tényanyagra épített, igényes elemzés a jellemzője T. Mérey Klára: Dél-Dunántúl iparfejlődése a dualizmus idején című tanulmányának. A vasúthálózat kiépítésének egyes kérdéseit érinti, azután pedig az 1876. évi iparkamarai felmérés, majd az 1890-1910. évi népszámlálások alapján, iparáganként tárgyalja a témát, különös tekintettel a gyáripar kialakulására. Az egyes iparágakon belül a fontosabb üzemekre egyenként kitér. Következetesen bemutatja az iparfejlődés helyi" alapjait (nyersanyag, piac, munkaerő). Módszertani példaként is ajánlható elemzése jól bizonyítja Pécs ipari centrum szerepét a századfordulón, s Nagykanizsa fontosságát is dokumentálja a térségben. Gondos és széles körű adatgyűjtés alapján született Andrássy Antal dolgozata a Horthy-hadsereg 1919 őszén Siófokon, Tabon, Kaposvárott, Fonyódon és a megye más részein bevezetett terroruralmáról. A kommunisták és baloldaliak elleni bestiális irtóhadjárat tényeinek tárháza döbbenetes olvasmány. A szerző az ellenforradalom fegyveres erejéről megbízható becslést ad, s helyesen mutatja be annak szerepét a hatalom gyakorlásában. A tárgyalt Balaton menti területen mintegy ezer főre teszi a fehérterror mártírjainak számát, megállapítja származásukat, osztályhelyzetüket, foglalkozásukat. Korábbi tanulmányaihoz csatlakozik Szili Ferenc munkája is, a kaposvári cukorgyár vonzáskörzetében 1914-1929 között folyó cukorrépa-termesztésről. A mélypontot az 1919-1922-es időszak jelentette, Baranya szerb megszállása miatt. A pengő bevezetésével összefüggésben a répatermelő nagybirtokok és a cukorgyár érdekellentétei megnőttek. A feldolgozóipar általános helyzetébe illesztve mutatja be a kaposvári gyár viszonyait. Főként németországi levéltári és sajtóforrásokra támaszkodik a kötet egyik legfontosabb tanulmánya, Tilkovszky Loránté, „A magyarországi német mozgalom válságának kibontakozása (1930-1932)" címmel. A Bleyer Jakab személye körül összpontosuló belső ellentétek hátterének, a német kormány beavatkozási manővereinek, a magyar kormány és a vezető körök ellenlépéseinek, taktikázásának a részletes bemutatása és elemzése fontos új megállapításokat ad a Bethlen-kormány utolsó éveiben vitt kül- és belpolitika jellemzéséhez. (A dolgozat egy nagyobb munka születése iránti reményt táplálja.) A kötet végső tanulmánya Takács Éva megalapozott eredményeket nyújtó elemzése a Zselicről, mint erdőműveléséről ismert kistájról, az 1935. évi mezőgazdasági statisztikai adatfelvétel alapján. A paraszti gazdálkodás struktúrájának településenkénti megállapítása után — jól kiválasztott mutatókat segítségül híva — igazolja az erdők, a legeltető sertés- és juhtartás elsődlegességét. Az évkönyv terjedelmes függelékében kaptak helyet az 1978. évi Somogyi Levéltári Napok előadásai. Mint legfontosabbat, Stier Miklós: Modern korszak - helytörténet című referátumát emeljük ki. A sok új megállapítást és kitűnő gyakorlati útmutatást tartalmazó előadás Váczy Péter 1931-ben írt célkitűzését felelevenítve a hagyományos totalitás (egy település teljességre törekvő története) helyett egyes kiragadott és fontos kérdések helyi feltárását, másfelől az egyes vidékek (kistájak, város és vonzáskörzete) történeti erővonalainak megírását tartja fontosnak. Mint minden gyűjteményes kötetben, a 10. évkönyvben sem lehet azonos színvonalúaknak tekinteni a tanulmányokat. Az ilyen jellegű eltérések azonban a szerkesztői munka eredményeként nem jelentősek. A tizedik évkönyv a további kötetekhez magas mércét szabott, a szerkesztő és a szerzőgárda azonban meggyőződésem szerint azt is teljesíteni fogja. Szabó Ferenc 12 Századok 1981/2
