Századok – 1981
TÖRTÉNETI IRODALOM - Somogy megye múltjából (Ism.: Szabó Ferenc) 435/II
436 TÖRTÉNETI IRODALOM somogyihoz hasonló hatású periodikák.) Ahogy a levéltári munka keretében készülő' somogyi publikációk igen számottevő része nem az évkönyvekben jelenik meg, hanem más megyei és regionális vagy országos fórumokon is, úgy a Somogy megye múltjából tíz kötetét csak úgy lehetne végérvényesen mérlegelni, ha viszonyítani tudnánk a levéltári összteljesítményhez. (S természetesen elhelyeznénk a megye kiadvány tevékenységének egy évtizedes keretén belül is.) Erre nem tudunk megbízhatóan vállalkozni, külön tanulmányt igényelne. A magyar történész közvélemény mondhatni kezdettől fogva felfigyelt Kanyar Józsefnek és az általa megfogalmazott historikus és pedagógiai-közművelődési célkitűzéseket dicséretesen, koncepciót kialakítva felkaroló Somogy megyei vezetésnek az évkönyvekben is megtestesülő törekvéseire. A Századokban T. Mérey Klára részletesen elemezte az első hat kötetet. (Az 1-2. kötetről: 1973. 157-162., a 3-4. kötetről. 1975. 189-193., az 5-6. kötetről: 1976. 971-975. L) A 10. évkönyv recenzense ennélfogva - a bevezetőben leírt általános véleményén túl - egyedül a testes legújabb kötetre koncentrálhat. Az 1979. évi tomus a korábbi kötetekben kialakított, igényes szerkesztési elvek alapján, a megszokott rovatok szerűit készült. A tanulmányokat, forrásközléseket a Somogy megyei Levéltár előző esztendejéről szóló, statisztikai aspektusú beszámoló záija, felsorolva a munkatársak megjelent dolgozatait, a levéltári kiadványok sajtóvisszhangját, az intézmény széles körű közművelődési munkájának fő tényeit. A velős beszámoló nem valami szűk intézményi érdekű, mert nagyon jellemző képet ad az évkönyvben olvasható publikációk születésének hátteréről. Kiderül belőle, mennyi mindent elkeli végeznie egy jó levéltárnak, hogy a kutatások termékeit eljuttathassa a tudományos vérkeringésen túlmenően a közoktatás és az ismeretterjesztés területeire is. Ez a munka - a szélesebb történeti tudatformálás - mindennapos, fáradhatatlan megújulást kíván. A 10. kötetet Magyar Kálmán tanulmánya nyitja, Somogy királyi vármegye kialakulásáról. Somogyvár ispánsági központról. A bátor kérdésfeltevések a dolgozat fő erényei. Háttérmagyarázatai széles kitekintésre vallanak, a szűkebb szakmai közönségen kívül azonban az átlagműveltségű olvasókra is tekintettel lehetett volna a szövegezés során. Az évkönyvek egyik legértékesebb közleménysorozatát folytatva, a somogyi konventnek az Országos Levéltárban őrzött II. Ulászló kori okleveleit teszi közzé Komjáthy Miklós. (A VII. közleményt adja ezúttal.) A közreadás - 15 oklevél az 1470 és 1521 közötti félszázadból - nagyon körültekintően szövegezett, minden lényeges adatot feltüntető kivonatok formájában történik. A módszer célszerű gyakorlatiasságát külön is dicséret illeti. Az olvasók, illetve felhasználók végeredményben sokkal többet kapnak a megszokott oklevélregesztáknál. Száz oldalon publikálja a kötetben Borsa Iván a szenyéri uradalom 1401-1525 közötti okleveleinek kivonatait. A közlemény (előző része a 9. kötetben) alapvető eligazítást ad a kutatás számára. Megjelentetése a vidéki történeti fórumokon szinte teljesen hiányzó műfaj kívánatos újraélesztését is kifejezi. Péterffy Ida, Pálóczi Horváth Ádám munkásságának ismert kutatója, a költővel rokonságba került Kazinczy János somogyi ref. prédikátor 1806 körüli, 482 kötetet tartalmazó könyvjegyzékét elemzi, a főbb tárgykörök szerinti összetétel és a keletkezési nyelv szerint. Földvári Antal somogyi (Inke) születésű kunszentmártoni református tanító 1810 utáni emlékeit közli Illyés Katalin, Földvárinak a múlt század második felében leírt naplójából. A népi hitvilágra, az alsófokú iskolázásra, az 1817-es ínséges esztendő élelmiszerpótló paraszti módszereire, a csurgói gimnáziumi évekre vonatkozó részletek a kor általános jellemzésére is lehetőséget kínálnak. Publikálásuk egyszerre nyújt hasznos és színes anyagot. Általános érdeklődésre számottartó korábbi tanulmányait folytatva Kanyar József „Népiskola és középfokú oktatás a Dunántúlon - különös tekintettel Somogyra (1849-1867)" című dolgozata viszi tovább a kevesek által kutatott témát. A szép korabeli térképhasonmással és gazdag statisztikai anyaggal ellátott munka a reformkor kezdeti szakaszáig visszanyúló adatokkal jellemzi a kulturáltság szempontjából fennállott helyzetét. Közigazgatási eredetű forrásokból igen részletesen ismerteti meg az alsófokú oktatás állapotát (a tanítóság összetétele, fizetése, az iskolalátogatás arányai stb.). Meggyőzően bizonyítja a Dunántúl északi és déli fele között mutatkozó iskolázottsági különbségek okait. A középiskolákról szólva, alapos és gazdagon dokumentált elemzést nyújt a neoabszolutizmus iskolaszervezési intézkedéseinek dunántúli végrehajtásáról, az Entwurf szerinti tantervi anyag helyi összetételéről.
