Századok – 1981
TÖRTÉNETI IRODALOM - Somogy megye múltjából (Ism.: Szabó Ferenc) 435/II
435 TÖRTÉNETI IRODALOM A második kötet a maga szűkebb, egységesebb tematikájával könnyebbé teszi legalább a tartalmi utalást, az első kötet esetében ez nagyon megduzzasztaná az ismertetés kereteit, s még mindig csak az általánosságok síkján mozogna. Azt is hozzá kell tenni, különösen a második kötet esetében, hogy az előszó csak röviden érinti a kötetben tárgyalt eseménysorozatot, annak lényeges pontjait ismerteknek tételezi fel, ami persze a kifejezetten szakembereknek szánt kötetnél bizonyos mértékig indokolt. Itt is jobb lett volna azonban bővebb előszót közölni, mint az első kötet esetében is, mert így a kötet olvasója és használója kissé magára van hagyatva a következtetések levonásában. Elszórt kritikai megjegyzéseink a kötetek értékét nem csökkentik. Mindenekelőtt arra kívánunk rámutatni, hogy a bolgár történészek nagy kollektív erőfeszítése két értékes forráskiadványt nyújtott szakembereknek és érdeklődőknek egyaránt. Biztosak vagyunk benne, hogy az 1981-es évforduló jegyében még számos hasznos, jó munka kiadására kerül sor. Figyelemre méltó, hogy e Magyarországhoz hasonlóan kis ország milyen nagy áldozatokat hoz történeti múltjának minél szélesebb körű megismertetése érdekében. Niederhauser Emil SOMOGY MEGYE MÚLTJÁBÓL, 1979 Levéltári évkönyv 10. SZERKESZTETTE: KANYAR JÓZSEF (Somogy megyei Levéltár. Kaposvár, 1979. 495 L + térképek és statisztikai mellékletek) Az első tíz kötet szakmai visszhangja alapján meggyőződéssel írhatjuk le, hogy a somogyi levéltár évkönyvsorozata az utóbbi évtized egyik legszínvonalasabb és legismertebb teljesítménye a magasabb fokú helytörténetírásban. A sorozat mérlegét felállító tanácskozások és a különböző folyóiratokban szép számmal megjelent, nagy többségükben igényes ismertetések véleménye összecseng: a közvetlen egyetemi hátteret nélkülöző Kaposvárott a szerkesztés gondjait vállaló, több évtizedes kutatói múlttal rendelkező Kanyar Józsefnek jelentős kisugárzású történész műhelyt sikerült létrehoznia. Ez a műhely az évkönyvek köré csoportosult állandó és változó szerzőkkel folyamatossá tudta tenni egy jórészt egyéni arculatú megye (sőt: eléggé rendszeresen a dél-dunántúli régió) múltjának korszerű problematika szerinti, tudományos igényű feldolgozását. Az évkönyvekbe felvett publikációk nem egy esetben országos érdeklődésre számottartó speciális vagy általános témakörökre is kiteqednek. Ennek a jól szervezett, a személyi és anyagi szférákban is megalapozott feltáró munkának a mélyen átgondolt tervszerűsége és általánosan elismert nívója úgyszólván kikényszerítette a kötetekben felhalmozott, időtálló eredmények felhasználását, tekintetbe vételét. A tíz kötet után aligha kell bizonygatni, hogy a vállalkozáshoz nemcsak az elhatározás volt meg, hanem a történetírás elsőszámú hazai műhelyeinek segítségét okosan és önállóan felhasználó, mozgékony tudományos irányítás helyi bázisa, adottságai is. A Somogy megyei Levéltár Kanyar József szerkesztői és szerzői tevékenységével a vidéki levéltárak között élenjárva bizonyította be azt, ami korábban sokáig illúziónak tűnt: azt, hogy a legjobb megyei levéltárak időközben felnőttek a regionális kutatóhelyi szintig, s ebben a minőségükben intézményesen számítani lehet rájuk. A somogyi évkönyvek az indulástól kezdve megerősítették és elmélyítették jó értelemben vett levéltáros profiljukat. Ezt nemcsak a szerzők szerinti statisztikánk igazolja a tíz kötet 112 tanulmányának és forrásközlésének valamivel nagyobb fele levéltárosok tollából származik, s ezen belül harmincnál több közvetlenül a kaposvári levéltárból -, hanem a 19 forráspublikáló jellegű közlemény is. A levéltárosok néha bizony megkopott történészi rangjának visszaszerzése dolgában jelentős szerepet játszanak így az évkönyvek. Nemcsak a társlevéltárakból származó tanulmányok közzétételével, hanem a többi megyét inspiráló műfaji példa erejével is. (A Fejér és a Baranya megyei levéltári évkönyvek még régebbi indulású, a
