Századok – 1981
TÖRTÉNETI IRODALOM - Simon Gyula: A polgári iskola és a polgári iskolai tanárképzés története Magyarországon (Ism.: Mészáros István) 431/II
431 TÖRTÉNETI IRODALOM jóléte csakis Erdélynek a Magyarhonnali siető' egyesülése által sükeresebben eszközölhető", ehhez országgyűlés szükséges. Fel is kérnék ennek eszközlésére Teleki Józsefet, tudomásukra jutván azonban (láthatólag még magánforrásból), hogy Teleki már egybehívta az országgyűlést, a felkérés helyett köszönetet szavaznak neki érte. Itt is megválasztják a követeket, s létrehozzák a közbátorsági állandó bizottságot, feladatává tévén a nemzetőrség létrehozását. Ennyit a Gyrás gyűlési jegyzőkönyveknek a kötetben tárgyalt 18 napra vonatkozó forrásanyagáról. Sokszínű és nagy fontosságú forrásanyag; önmagában egy vastagabb füzetet tenne ki. Az ismertetett forráskiadványba azonban nem fért bele - ahogy a benne dokumentálódó egész jelenségcsoport sem fért bele a kiadvány szerkesztőinek látószögébe. Ez a látószög, ismételjük, lényegében azonos azzal, amelyet a kiadvány I. köteténél konstatálhattunk. A vállalkozás irányítói előtt ott volt (s a továbbiakra nézve ma is ott van) annak lehetősége, hogy teljes képet adjanak az 1848/49-es Erdély történeti problematikájáról. Sajnálattal kell leszögeznünk, hogy útjuk a II. kötet tanúsága szerint sem erre halad. Trócsányi Zsolt SIMON GYULA: A POLGÁRI ISKOLA ÉS A POLGÁRI ISKOLAI TANÁRKÉPZÉS TÖRTÉNETE MAGYARORSZÁGON Budapest, 1979. Tankönyvkiadó. 289 1. Egy jelentős, eredményeiben máig továbbélő hazai iskolatípus történetének nyolc évtizedét -keletkezésétől kimúlásáig, 1868-tól 1948-ig — követi végig a szerző. Jelentős oktatási-nevelési intézmény volt a polgári iskola, nem véletlen, hogy már a felszabadulás előtt megírják történetét. Az 50-es években azonban gyanakvással tekintenek vissza rá: „polgári" iskola volt ez, amely kispolgárokat nevelt, pontosabban: kispolgárokká nevelte növendékeit, a mindenkori uralkodó rendszer hűséges kiszolgálóivá. A polgári iskola megalapozottabb vizsgálata és értékelése az 1960-as évek végén kezdődött el. Simon Gyula e könyvének legnagyobb érdeme: amellett, hogy tisztázta a polgári iskola helyét és szerepét a korabeli hazai nevelésügyben, iskolarendszerben, igen differenciált elemző-értékelő munka alapján feltárta a polgári iskola létesítésének társadalmi okait, bemutatta azokat a társadalmi igényeket, amelyek kielégítésére létrehozták és fenntartották, rávilágított arra a társadalmi funkcióra, amelyet a tanügy szervezői tőle vártak, s arra a társadalmi hatásra, amelyet valóban ki is fejtett ez az intézmény. A bevezető fejezetből az 1868 előtti évtizedek kezdeményezéseit ismerhetjük meg. amelyek a városi polgárság igényeinek jobban megfelelő városi iskolák létrehozására, illetőleg a meglevő iskolák tananyagának átalakítására irányultak. Ezután kerül sor a polgári iskola 1868-beli létesítésének, a korabeli társadalmi és közoktatási körülményeknek a bemutatására, majd pedig az 1868-1919 közötti első korszak tárgyalására. A polgári iskola nagy korszaka a két világháború közötti időszak volt. A szerző külön fejezetet szentel az erről szóló részben annak bemutatására, hogy milyen volt ekkor a polgári iskolák tanulóinak szociális származás szerinti megoszlása. Az anyakönyvek és más statisztikai források tanulmányozásából levont következtetései szerint az első világháborút megelőző években „a rendezett anyagi viszonyok között élő kispolgári rétegből, sőt a jobb életszínvonalat elérő polgári középrendből " érkeztek a polgári iskolák tanulói. Az 1920-as évek elejétől kezdve azonban az utóbbi rétegből származók a polgári iskolák helyett már a gimnáziumban tanultak, de.- teszi hozzá a szerző - ekkor a kispolgárság egy része is inkább a gimnáziumok felé orientálódott. Viszont ebben az időben - tehát a két világháború közötti időszakban - fedezték fel a maguk számára a polgári iskolát a munkásság, illetőleg a parasztság bizonyos rétegei. Ennek oka: „Mindenek-
