Századok – 1981

TÖRTÉNETI IRODALOM - A magyar tanyarendszer múltja (Ism.: Hársfalvi Péter) 425/II

427 TÖRTÉNETI IRODALOM Markáns áttekintésével és összegezésével kapcsolatban problémánk az is, hogy az általa vizsgált, többnyire farmer típusú tanyák kialakulása a vállalkozás jellege és a földtulajdonviszonyok alapján már inkább tőkés nagyvállalkozásnak tekinthető, hiszen ott vannak a bankok, pénzintézetek, maguk a városok, de tőkés nagyvállalkozás a Miklós-telep, a Weber- vagy a Katona-telep is. Azt viszont jól jelzi Für, hogy belteijes termelés nemcsak tanyai gazdaságban alakulhat ki, jól mutatja ezt egymagában Makó példája is. Különleges értéke a kötetnek Balogh István tanulmánya, amely egyetlen tanya kialakulását mutatja be szerencsés körülmények között fennmaradt forrásanyag alapján. A Tápai család tanyájáról van szó, mely a Jászságban alakult ki Szentlászló-pusztán, Kiskunmajsa és Kiskunfélegyháza között. A család úgyszólván a semmiből indult el a vállalkozásra, s 1870 és 1903 között házközösségben maradva és családi munkaszervezetben dolgozva a 20. század elejére 1200 holdas gazdaságot hoztak össze. Balogh szerint nem egyedülálló ez a „selfmade man" típusú birtok és gazdaság Magyarországon sem, de valójában inkább az amerikai viszonyok között képzelhető el. Balogh a források alapján nemcsak az aszkétikus munkaszervezetet és életvitelt, de a képzett közgazdászt is megszégyenítő pontos könyvelést, számtartást is bemutatja, s megállapítja a végén, hogy a Tápai tanya intenzív üzem, tehát lényegében belterjes gazdaság. Néprajzi módszerrel mutatja be egy másfajta tanya megszületését Kása László. Ez is farmer tanya, mint a Tápai-féle, de a birtok nagysága, üzemvitele teljesen elütő. A tanya 1938 és 1970 között keletkezett Gyula határában. A napszámos, cseléd, fuvarozó, bérlő Szabó házaspár 1938-ban vette az első földdarabot, az utolsót 1970-ben, de közben 9 hold földdel 1959-ben beléptek a termelőszövetkezetbe. A tanyához 1974-ben feltehetően annyi földterület tartozott, amivel nem lépték túl a háztáji járandóság határát. Kósa lényegében a tanyát mutatja be - a lakóházat, gazdasági épületeket, munkaeszközöket, a bútort és a ruházatot, tehát teljes leltárt ad -, de a gazdálkodással keveset foglalkozik. Kósa türelmesebb és megértőbb a tanyák jövőjével kapcsolatban, mint Csalog, s valószínű, ő a realistább. Már korábban is elég sokat tudtunk azokról a hatósági, kormányzati intézkedésekről, amelyekkel a tanyák kialakulását, elterjedését akadályozni igyekeztek a feudalizmus idején, 1848 után, az abszolutizmus korában. Most Szabad György nemcsak ezekre a társadalmi törekvésekre irányítja figyelmünket, hanem a tanyaképződés belső, a feudalizmus tulajdon- és birtokviszonyaiból fakadó korlátaira is, egészen a szabad, korlátlan földtulajdon elvének törvényes kimondásáig, 1871-ig. Végigkíséri az országos hatóságok és a helyi, városi magisztrátusok tanyatilalmazó rendszabályait, s kimutatja, hogy ezek leginkább azért váltak hatástalanná, mert a városi polgárparasztok súlyos gazdasági érdekeivel kerültek szembe, s ez utóbbi bizonyult az erősebbnek. Ezzel az érdekkel nem birkózhattak meg a katonatartási és rendészeti, iskoláztatási érdekekre hivatkozó rendszabályok sem. Gyökeresen új feltételek között, a felszabadulás utáni időkben foglalkozik hasonló kérdéssel Orbán Sándor: Tanyaközpontosítási és községesítési kísérletek a felszabadulás után c. tanulmányában. Orbán szerint az 1945 utáni időszakban erőteljesen elszaporodtak a paraszti szórt és csoportos tanyák. A tanyarendezés kérdése elég korán felmerült, de csak 1948-tól kezdett vele a kormányzat foglalkozni, nem sokáig, hiszen a Tanyai Tanács 19,5l-ben befejezte működését. Orbán szerint a tanyaközpontosítási, községesítési törekvések így sem lebecsülendők, hiszen pár év alatt 104 község keletkezett - bár ezek egy része csak formálisan tekinthető községnek. Ha az 50-es években a tanyai népesség mégis jelentősen csökkent, az a közben meginduló szövetkezeti politikával és főként az ipar felszívó hatásával hozható összefüggésbe. Nem tisztázódott közben - egyébként a mai napig sem - elég egyértelműen, hogy a szocialista mezőgazdaság egészséges termelési viszonyai között vajon hogyan is lehet és szükséges rendezni a magyar tanyarendszer sorsát, jövőjét. Erre a választ már nem is a történetírásnak kell megadnia. A történészek feladata inkább az, hogy elvégezzék a további szükséges kutatásokat, amelyekkel a magyarországi tanyarendszert még teljesebben megismerhetjük. Ε tanulmánykötethez hasonló feldolgozásra vár a magyarországi uradalmi tanyák múltja, s nem kevésbé azoknak a legkülönbözőbb típusú külterületi lakott helyek kialakulásának és sorsának az elemzése, amelyek szükségképpen kimaradtak a Pölöskei és Szabad szerkesztette színvonalas kötetből. Hársfalvi Péter