Századok – 1981

TÖRTÉNETI IRODALOM - A magyar tanyarendszer múltja (Ism.: Hársfalvi Péter) 425/II

428 TÖRTÉNETI IRODALOM DOCUMENTE PRIVIND REVOLUJIA DELA 1848 ÎN TÂRILE ROMANE. C./TRANSILVANIA. II. Κ. SZERK. £TEFAN PASCU ÉS VICTOR CHERESTEÇIU. Bukarest, 1979. 478 L DOKUMENTUMOK AZ 1848-AS FORRADALOM TÖRTÉNETÉHEZ A ROMÁN ORSZÁGOKBAN C./ERDÉLY A Századok 1979. 2. számában volt alkalmunk ismertetni a „Revolujia delà 1848-1849 din Transilvania" c. forráskiadvány I. kötetét. Most előttünk van a II. kötet is, megváltozott sorozatcímmel. A változás okára a kötet bevezetője nem utal (még a változás tényére sem). így csak találgathatjuk: mi adott okot erre a szokatlan lépésre. Feltehetően azzal a koncepcióval állunk szemben, amellyel mai román történészek más termékeiben is találkozunk, s amelynek lényege Erdély és a két román fejedelemség 1848-i forradalmainak szoros összefüggése, minden más kapcsolat kizárásával vagy legalábbis erős visszaszorításával. Anélkül, hogy Erdély és a 2 román fejedelemség 1848-i politikai mozgalmainak kapcsolatát tagadnánk, le kell szögeznünk, hogy ennél a kapcsolatnál sokkal erősebb Magyarország és Erdély forradalmainak összefüggése. A szerkesztők és munkatársak névsora (egy kisebb változástól eltekintve) azonos az I. kötetével. A kiadástechnika színvonala ez esetben is állja a kritikát, bár az iratok kivonatai változatlanul a kötet élén szerepelnek (tartalomjegyzék-szerűen, de csak sorszámmal, lapszám nélkül), a sajtóhibák száma tán inkább nőtt (kiáltó példa: a 265. oldalon lévő szedési zavart a kötet végére ragasztott helyesbítés úgy korrigálja, hogy a tévedésből kétszer szedett sor helyett egy tejesen érthetetlen magyar szöveget ad). Változatlanul fennmaradt az az erősen vitatható gyakorlat, hogy a kiadók egyetlen ügyiratot is két eltérő szám alatt közölnek (ha pl. a Guberniumhoz érkezett jelentés és a főkormányszék állásfoglalása közt 4-5 nap eltelik, akkor ez az iratok száma közt 20-25-ös vagy még nagyobb eltérést jelent), holott inkább afelé kellene tendálni a kiadásnak, hogy egy-egy kérdéskör (pl. a drágvidéki mozgalom) egész iratanyagát együtt közölje. A magyar nyelvű iratokat változatlanul fordításban is közli a kiadvány (igaz, hogy most már az egyetlen szerb nyelvű iratot is). A fordítások néha indokolatlanul „összevonják" a magyar szövegben foglaltakat (pl. a 268. sz. irat esetében). Azt sem fogadhatjuk el, hogy a „nemzetőrség" kitételt (nem a legszerencsésebb jegyzetbeli indokolással),.garda cetájeneasca"nak fordítják a kötetben (ennek a kifejezésnek van jó magyar megfelelője, a „polgárőrség"). További kiadástechnikai megjegyzések: ha egy kormányhatóság egyszerre 3-4 különböző típusú szervnek küld azonos értelmű, csak fogalmazásban (elsősorban a megszólításban és a szervek esetleges együttműködésének jelölésében) eltérő rendelkezést, szerencsésebb egy szöveget közölni, s csak jegyzetben jelölni, hogy χ, y és ζ szervek ugyanakkor azonos tartalmú rendelkezést kaptak. Az a módszer, ahogy a kiadvány közli ezeket (pl. a 20. sz. iratot), csak zavaró. Nem szerencsés az sem, hogy a kiadás teljesen alkalomszerűen adja meg vagy hagyja el a szövegben az irat szerzőjét. A kiadvány koncepciója nem változott. Ezt szerkesztői még külön is hangsúlyozzák, „az erdélyi forradalom pregnánsan román jellegéről" szólva (bevezetés XIV. L). A koncepcióból lényegében ugyanúgy kimarad az erdélyi magyar liberális birtokosnemesség, a vele együtt (nem ritkán előtte) haladó értelmiségi elemek és az erdélyi és székely városok haladó polgársága, mint az I. kötetből. Ami pedig Erdély és Magyarország történetének kapcsolatát illeti, a pesti 12 pont kihagyásának ebben a kötetben az felel meg, hogy a kötetbe a magyar áprilisi tc.-ek közül bekerül a jobbágyfelszabadítás, a választójogi törvény, a sajtótörvény és a közteherviselés kimondása (azzal az indokolással, hogy ezeknek a törvényeknek pozitív hatása volt a Partium és az akkor magyarországi, ma Romániához tartozó területek népességének életére) — de szó sincs a pozsonyi unió-törvényről, még kevésbé annak országgyűlési vitájáról (Wesselényi április 7-i felsőtáblai beszéde stb.). Eftimie Murguról azt olvassuk (bev. VII. L): „a néptömegek nyomására szabadult börtönéből" - azt viszont nem, hogy ezek a „néptömegek" a forradalmasult pesti nép. Wesselényinek most már a kötetben találjuk számos levelét — de hiába keressük olyan megnyilatkozásait, mint 1848. április 29-i beszédét a Radical-körben a forradalom önvédelme ügyében. Kemény Dénesről csak egy (elfogult) szász említést találunk, Szász