Századok – 1981

TÖRTÉNETI IRODALOM - A magyar tanyarendszer múltja (Ism.: Hársfalvi Péter) 425/II

426 TÖRTÉNETI IRODALOM Pusztai Ferenc nyelvészeti, jelentéstörténeti tanulmánya a tanya szó jelentésével kapcsolatos eddigi kutatásokat úgy összegezi, hogy egyúttal a további feladatokra is utal. Az általa emiitett jelentésváltozatok közül úgyszólván mindegyiket ma is élőnek tekinthetjük, talán a „(baráti) társaság" jelentés tűnik kissé meghaladottnak, viszont a „tanyázás" nagyon is élő kifejezés. Találó a „tanyai" és „tanyasi" kifejezés megkülönböztetése, az utóbbi erkölcsi-szellemi minősítő jellegére való utalás. A kötetben két historiográfiai tanulmányt találunk. Solymosi László a tanyarendszer középkori előzményeinek eddigi kutatási eredményeit tekinti át és teszi mérlegre. A tanyarendszer kialakulásával kapcsolatban lényegében két markáns felfogás alakult ki, Györffy Istváné és a Szabó Istváné. Györffy az alföldi tanyarendszert az ősi nomád állattartó szállásokra vezette vissza, Szabó István viszont az újkori földművelő tanyát elhatárolta a nomád szállásrendszertől, a kettő között nem látott származási összefüggést. A tanyakutatók többsége vagy Györffy, vagy Szabó nézeteihez állott közelebb, de volt, aki egyeztetni kívánta a kétféle álláspontot. Voltak, akik újabban a középkori telekszervezet pusztulásával, átalakulásával kísérelték összefüggésbe hozni részint az újkori praedium-típusú uradalmi majorokat, más oldalról pedig a paraszti tanyákat is. Dénes Iván Zoltán Erdei Ferenc felszabadulás előtti tanyafelfogásának alakulását vizsgálja, mintegy tanulmánya címében jelezve a végeredményt: Erdei tanyája a „paraszti polgárosodás modellje". Megítélésünk szerint Erdei felfogása alapjában nem sokat változott, legfeljebb színesedett, gazdagodott, a felszabadulás előtti évtizedben. Valóban, a paraszti polgárosodás lehetséges útjának Erdei a tanyás mezővárost tekintette, és így szerette volna a falut, mely az ő szemében a feudalizmus, a középkoriság és a paraszti korlátozottság szorító börtöne volt, felszámolni. Ebben az értelemben lehet Erdei tanyafelfogását valóban demokratikusnak, haladónak minősíteni. De Erdei tovább is látott a tanyánál. Azért hozta szóba a szövetkezet és a szocializmus ügyét is, s ez mutatja, hogy Erdei előrébb is próbált nézni a paraszti polgárosodásnál. Itt említjük meg Csalog Zsolt izgalmas, mai témájú tanulmányát, amely erősen szociográfiai, sőt majdnem publicisztikai töltésű, és a tanya mai helyzetét, létjogosultságát elemzi. De ő is részletesen foglalkozik Erdei tanyafelfogásával, s megítélésünk szerint - Dénes Iván Zoltánnal ellentétben -indokolatlanul elmarasztalja azt. Abban bizonyosan igaza van Csalognak, hogy Erdei idealizálta a maga tanyamodelljét, túlbecsülve a tanyás magyar mezővárosi és tanyai szektorát egyaránt, de Erdeit az osztályszempontok elhanyagolásával vádolni és valamiféle „parasztpárti" tanyakoncepció okán elmarasztalni félreértés, túlzás. Az is elgondolkoztató, hogy a mai élő társadalompolitikai, településpolitikai gyakorlat is toleránsabb a tanyákkal kapcsolatban, mint ő és ennek komoly közgazdasági, termeléspolitikai okai vannak, nem egyszerűen a lakásszükséglettel van összefüggésben. S a külföldi példák szerint a szórványtelepülést is be lehet kapcsolni a civilizációba. Kiemelten illenék szólani a kötet leginkább történeti jellegű tanulmányairól. Közöttük elsősorban Rácz Istvánéról, aki a tanyarendszer kialakulását vizsgálja. Pontosabban inkább összefoglalja az eddigi kutatások eredményét szépen komponált írásban. De ő is csak az Erdei-féle tanyatípussal törődik. Rokonszenves, hogy a tanyaképződést nemcsak a nagy határok és határhasználat összefüggésében mutatja be, hanem tekintettel van a demográfiai viszonyok alakulására is. Rácz szerint a tanyarendszer kialakulásának első nagy korszaka a 15-16. századtól a 18. század második negyedéig, második szakasza a 19. század elejéig tart, a harmadik szakasz pedig lényegében a 19. század, főleg annak második fele, a tanyai település „besűrűsödésének" az időszaka. Ε korszak végén az országban 225 tanyás település található, több, mint 5 millió hold földdel és 275 ezer főnyi tanyai lakossal. Orosz István tanulmánya a „rideg" tanyával foglalkozik, de ő is nagy figyelmet fordít a kialakulás folyamatára. Az ő tanulmányából tudjuk meg egészen pontosan a tanyásodás és a határhasználat, a földművelési rendszerek összefüggését. De fontos megállapításokat tesz Orosz a tanyás gazdálkodás minősítésével kapcsolatban is, rámutatva arra, hogy a tanyás gazdálkodást nem szabad kiszakítani az egész mezőgazdaság állapotának és a paraszti gazdálkodás általános helyzetének színvonalából. Bár a tanya, mint üzemi keret kedvezően hat a gazdálkodása, és a rideg tanyák jelentős része el is jut a belteijességig, ez nem törvényszerű és nem mindenütt következett be. Ezzel összefüggésben említjük meg, hogy a kötet tanulmányai általában a tanyai gazdálkodás talajadottságait, piaci feltételeit, lendítő erőit figyelmen kívül hagyják. Kivétel ez alól talán Für Lajos tanulmánya, aki ugyan nem tekinti a tanya belterjesedése döntő tényezőjének a piacot, az intenzív kultúrák iránti keresletet, de az erre való utalást el nem kerülheti.