Századok – 1981

TÖRTÉNETI IRODALOM - Druzsinyin; N. M.: Russzkaja gyerevnyja na perelomie. 1861-1880. (Ism.: Tagányi Zoltán) 424/II

424 TÖRTÉNETI IRODALOM N. M. DRUZSINYIN: RUSSZKAJA GYEREVNYA NA PERELOME. 1861-1880. Izdatyelsztvo Nauka, 1978. 280 I. (AZ OROSZ FALU VÁLTOZÁSA 1861-1880.) Lenin munkásságában nagyon határozott módon különítette el a jobbágyfelszabadítás szabad amerikai útját és a porosz utas örökmegváltásos rendszert. Ebben a könyvben elsó'sorban egy olyan leírást láthatunk, mely a porosz utas és a jobbágymegváltásos rendszert mutatja be. Az orosz jobbágymegváltásban elvileg a parasztság pénzbeli megváltása alapján válhatott volna szabadon gazdálkodó parasztsággá, azonban ehhez megfelelő pénzeszközei nem voltak. Ugyanakkor a földbirtokos nagybirtoka számára csak akkor kaphatott munkást, ha egy kis parcellát biztosított - volt jobbágyának - és ennek fejében ledolgozás rendszerében kellett a parasztnak ezt a juttatást leszolgálnia. A szerző nagyon jól és határozottan domborította ki, hogy a nagybirtok számára az egyedüli megoldás a ledolgozás, az „otrabotka" segítségével való munkaerőszerzési lehetőség volt a járható út. Ez a ledolgozási viszony jellemzője volt az orosz jobbágyfelszabadítás utáni fejlődésnek, és ezzel a keleteurópai viszonyok egyik nagyon jellegzetes momentumát mutatja be és dokumentálja kiválóan munkájában. Még ennek a ledolgozásnak a méreteit is megadja a szerző, a férfiak átlagban évente negyven napot, a nők pedig évente harminc napot dolgoztak a földbirtokos számára, az „otrobotka" keretében. A szerző a munka bevezető részében bemutatja azokat a jobbágyi rétegeket és jobbágyi kötöttségeket, melyek a jobbágyfelszabadítás előtt az orosz falun léteztek. így elsőként a földesúri jobbágyokat mutatja be, ezek a földesúrtól kis parcellát kaptak, és ennek fejében egész munkaerejükkel és egész családjukkal a földesúr számára kénytelenek robotolni. Ezek szinte szolgai függésben voltak a földesúrtól. A jobbágyok további két kategóriája a cári birtokok jobbágyai, ezeknek pénzbeli „obrokot", adót kellett fizetniök, úgyszintén az állami jobbágyoknak is. A jobbágyfelszabadító törvény a családok nagysága és létszáma szerint igyekszik az egyes családokat jogosan megillető „ügyelt", telket meghatározni, a család számának megfelelően, és minden olyan földet, mely ezen a kontingensen felül jelentkezik, azt a paraszti birtoklási testből le kell választani, és a földesúr részére átadni. Ennek érdekében elsősorban hivatalos földmérnököket alkalmaztak, akik az átadandó föld (otrezki) mértékét megállapíthatták. Azonban az „otrezkik" nagyságában az egyes társadalmi rétegek között, bizonyos különbségek léphettek fel. így ugyanis a gazdagparaszti családoknál nagyobb volt a családlétszám, és ennek következtében az ezekre a családokra eső „ügyel" nagysága is nagyobb volt, és mi több, még bérelhettek maguknak földet, mivel gazdasági felszerelésük és munkaerejük volt bőven. Ugyan meglepőnek tűnik, hogy éppen a vagyonosabb paraszti családok esetében volt nagyobb a család lét szám, azonban a földesúri manufaktúrákban nagyobb mértékben dolgoztak a zsellér (batrak) elemek, ezeknél tehát jobban megfigyelhető volt az ipari munkákra való áttérés jelensége, ezért egyes esetben az az „ügyel", amelyet maguknak megtarthattak, Hsebb volt, mint a vagyonos gazdák esetében. A zsellér-elem azonkívül, még a ledolgozás rendszerébe is sokkal erősebben be volt vonva. így elsősorban nem rendelkeztek elégséges földekkel, azonkívül a földesúr nem rendelkezett pénzzel ahhoz, hogy bérmunkásokat alkalmazzon, és elsősorban a kis parcellák fejében való ledolgozás révén az „otrabotka" rendszerével tudott magának munkást szerezni. A jobbágyfelszabadítás korszakában elsősorban a faluközösség rendszere még megvolt, így létezett a háromnyomásos rendszer, és a vetésforgó kényszere, azonkívül még a falusi és a járási sztaroszták (elöljárók) intézménye is megvolt. Ezek a sztaroszták a közösségi intézményekért voltak felelősek, azért, hogy a munkaerő rendelkezésre álljon ezen közösségi intézmények és objektumok fenntartására pl. utak, hidak stb. Azonban a faluközösségnek volt egy másik sajátossága ebben az időszakban. így elsősorban a faluközösség rendelkezett az erdők és a halászó helyek felett. Ezeket a kereseti lehetőségeket a zsellérek „artyel"-ben szövetkezve kibérelhették maguknak, és ennek fejében a birtokos közösségnek ledolgozással tartoztak. A szerző kitűnő képét adja annak a jelenségnek, hogy a porosz utas megoldás következtében az orosz falun elsősorban a ledolgozás rendszere alakult ki. Azonban bizonyos kérdéseket nyitottan hagy