Századok – 1981
TÖRTÉNETI IRODALOM - Varga Katalin pere. Bevezető tanulmánnyal és magyarázó jegyzetekkel közzéteszi Kiss András. (Ism.: Miskolczy Ambrus) 420/II
420 TÖRTÉNETI IRODALOM kozásban egyaránt. Adóhátralékok vagy gyilkosságok esetében többnyire éppen az elöljárón vagy általában az előkelőkön kérte számon az államhatalom a felelősséget, vagyis csorbadzsinak lenni nem is egyszer kockázatos feladat volt. A faluközösség tagjai segítséget nyújtottak egymásnak a sürgős mezei munkák esetében, fontos volt a közösség szerepe a templomok építésében. A faluközösségen kívüli peres ügyekben persze az oszmán hatóságokhoz kellett fordulni, de ezeket, ha csak lehetett, elkerülték, és a közösségen belüli peres ûgyckçt az elöljáró döntötte el, a szokásjog alapján. Ez a magyarázata annak, hogy a felszabadulás idejére ez a szokásjog még teljesen élő intézmény volt. A közösség a maga konzervatív, hagyományőrző szervezetével fontos szerepet játszott végeredményben a bolgár etnikum és öntudat megőrzésében. Ugyancsak nem jelentéktelen volt a szerepe a faluközösségi tagok vagy az egész közösség védelmében a hatóságokkal vagy idegenekkel (akár valamelyik szomszédos faluközösséggel) szemben. A szerző jó néhány adalékot tud hozni arra vonatkozólag, hogy a hatóságok a földesúri önkénnyel szemben a faluközösségnek adtak igazat. Még olyan eset is előfordult, hogy a hatóság nem engedte meg új templom építését, ezért a falu lakossága jórészt elköltözött, végül is a földesúr maga támogatta a hatóságoknál a templomépítés iránti kérelmet, hogy parasztjait visszaszerezhesse. A faluközösség nyújtott védelmet az államhatalom ellen fegyveresen harcoló hajdútoknak is. Egészében tehát - mint sok részletkérdésben is - a faluközösség pozitív és negatív szerepet játszott egyszerre, meglétével, és elsősorban a hatóságokkal kapcsolatban álló előkelők révén voltaképpen támogatta az elnyomó feudális államhatalmat, konzervativizmusával akadályozta a gazdasági fejlődést (bizonyos változást csak a csiftlik-rendszer kialakulása hozott a 18. században), ugyanakkor a bolgár szokások, hagyományok fenntartásával az asszimilációval és a hatósági önkénnyel szemben jelentős védelmet is nyújtott. A mohamedán feudalizmus sajátságaiból következik, hogy érdemben nincs olyan forrásanyag (mint nálunk pl. az urbáriumok), amelyből a faluközösség gazdasági funkciójára lehetne bővebben következtetni, ezért erről tud a szerző a legkevesebbet mondani. A Szófiában megtalálható bírósági anyag természetesen a faluközösség egyéb irányú tevékenységére nyújt felvilágosítást. Ezt az anyagot viszont E. Grozdanova igen elmélyülten dolgozta fel, és így valóban érdemleges, sok újat hozó munkával gazdagította a szakirodalmat. Az orosz és francia nyelvű rezümé voltaképpen a könyv zárófejezetének a fordítása. Niederhauser Emil VARGA KATALIN PERE BEVEZETŐ TANULMÁNNYAL ÉS MAGYARÁZÓ JEGYZETEKKEL KÖZZÉTESZI KISS ANDRÁS Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1979. 362 L Egyik régi témájához tért vissza Kiss András, a kolozsvári Állami Levéltár tudós történész-levéltárosa, amikor a Kriterion fehér sorozatának legújabb kötetében nagy lélegzetű bevezető tanulmánnyal és kimerítő magyarázó jegyzetekkel a Varga Katalin elleni per anyagából gazdag válogatást tett közzé. A változatos és egyben ökonomikusán összeállított anyag több vonatkozásban is új oldaláról világítja meg a román és magyar együttélésnek ezt a történészeket állandóan foglalkoztató, szépírókat is megihlető epizódját, amelyet sem általánosnak, sem egyedinek, hanem leginkább különösnek tarthatunk. Rendkívüli személyiséget ismerünk meg és rendkívüli helyzetet, miközben találóan hangsúlyozza a szerző, hogy a történések színterét, az Érchegységet és a zalatnai uradalom népét „megszámlálhatatlan hajszálér kötötte össze a jobbágyság nagy tömegével, az ő küzdelmük az egész jobbágyságé volt, történelmük egy ország történelme", volt az 1840-es években. Féltő gonddal és szeretettel megrajzolt, ugyanakkor elfogultságtól mentes, új vonásokban gazdagabb és ezért igazabb Varga Katalin-portrét kapunk Kiss Andrástól. A sok csalódás során (férjétől
