Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Zimányi Vera: A Zrínyi-család tengermelléki birtokai 368/II
392 ZIMÂNYI VERA kereskedés visszaállítását kérve. „E buccari nép — hangzik a folyamodvány —, amelynek semmi földje nincs, és csupán kis szőlőit műveli a sziklák között, nyomorúságosan élt, más módon nem tudván segíteni magán, mint csekély kereskedelemmel, melyet a szomszédos Krajna lakóival kölcsönösen bonyolított... A kikötővel együtt ők is tönkre fognak menni... Mi lesz, ha a kereskedés eltiltásával nem lehet többé sót eladni, sem venni, nem fognak faáruk készülni, sem vaseszközök kovácsoltatni, mivel nem lehet azokat elszállítani? Idáig ezeket sóra cserélték be, amelyet eladván, a vasbányák és az egész nép eltartatott, a kikötő bezárása után azonban ... a negyven pár ökörhöz több mint kétszáz „famestert", a vasbányák ezer személyéhez (!) az összes királyi [= uradalmi] alattvalót ki tudja eltartani? Honnan származzék a fiskális jövedelem? . . . e tengeri fiskális javaknak és az összes alattvalóknak egyedül a kereskedés volt a lelke ... Mi buccariak az ide hajózó külföldiekből, az itt kereskedő krajnaiakból, a favágásból és -szállításból s egyéb, a kikötőben végzett, nekünk megfizetett munkákból éltünk idáig. A folytatás reményében a magunk és az uradalom nagy költségével javítottuk és erősítettük a kikötőt. Az ugyancsak hozzánk tartozó grobniki lakosság hasonlóan faszállításból és a vasbányáknak szükséges gabona szállításából tartotta fenn magát; másik tagunk, a csabari és a gerovai lakosság, miként a bródi, kizárólag a vasbányákból tartotta fenn magát. A delnici és loquei nép a fűrészekből és deszkáknak a kikötőbe szállításából élt. Több kolónia is keletkezett a hegyekben, de mindnyájan a kikötőből éltünk, amely ha elpusztul, mi is elpusztulni kényszerülünk és el kell hagynunk hazánkat és másutt keresni a kenyeret, amint hogy Novi kikötő bezárása miatt az ottani fiskális lakosság részben szétszóródott, részben meghalt a nyomorúságtól, úgy, hogy ma szinte senki sincs ott, Felségednek és az országnak nagy kárára ..." Ε tengeri kereskedelemben, mint látjuk, nemcsak az uradalom, hanem az egész vidéK lakossága érdekelve volt, de nemcsak a horvát magyar tengerpart, hanem Krajna lakói is, akik Fiume és Buccari kikötőibe hozták eladni a krajnai vaskészítményeket és egyéb áruikat, s itt szerezték be a sót, olajat, valamint más, tengerről érkező cikkeket. Mindennek a kapcsolatnak a középkorra visszanyúló gyökerei vannak. Trieszt 1382-ben, Fiume pedig 1471-ben került osztrák kézre; V. Károly az 1523-ban kötött wormsi békében diplomáciailag is biztosította, hogy Velence eltűrje az osztrákoknak az Adrián való szabad közlekedését.44 Fiúménak már a 15. században élénk kereskedelmi kapcsolata volt Anconával. A legfőbb kiviteli cikk Itáliába a vas volt, faárukat, elsősorban evezőket szállítottak Istriába és Velencébe, de az egyházi államba és Dalmáciába is. Krajnába viszont a tengeren át érkező olajat vitték.4 5 Buccari ezzel szemben Magyarországhoz kapcsolódott. IV. Béla a tatáijárás után Zenggel (Senj) együtt a Frangepánoknak adományozta, akiktől a város sok privilégiumot nyert; ezeket Hunyadi Mátyás is megerősítette 4 6 Fiume nem tartozott egyik osztrák örökös tartományhoz sem, hanem szabad municípium volt. Amikor Ferdinánd 1564-ben három fia között felosztotta az osztrák 4 4Kaltenstadler, W Der österreichische Seehandel über Triest im 18. Jh. Vierteljahrschrift für Sozial- und Wirtschaftsgeschichte 55 (1968), Heft 4, 482. 45 Cigante, S.: Storia del comune di Fiume. Firenze, 1928, 39-40. 4 6 Magyarország vármegyéi és városai: Fiume és a magyar-horvát tengerpart. Szerk. Borovszky S. Budapest, é. n. 336 skk.
