Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Vida Mária: Szent Kozma és Dámján magyarországi tiszteletének eredete és értelmezése (11-14. század) 340/II
SZENT KOZMA ÉS DAMJÂN MAGYARORSZÁGI TISZTELETE (11-14. SZÁZAD) 361 oltár nemcsak művészettörténeti szempontból jelentős, hanem a Kozma—Dámján ikonográfia oldaláról nézve is új korszakot jelent. Ezzel veszi kezdetét az orvostudomány és a gyógyszerészet védszentjeinek kultusza, amelynek szép ikonográfiái példái a 15.században és a 16. század első évtizedeiben Észak-Magyarországon születnek. (Sajnos, Dunántúl területéről nem maradt ránk egyetlen ilyen emlék sem, magyarázatát a török hódoltság százötven éve adja.) Ez azonban már átvezet minket egy következő időszakba, egy másik tanulmányunk feladataként. Az Anjou-házból származó Károly Róbert (1308-1342) tervei és elképzelései alapján festette 1320-1330 között talán a királyi piktor, Hertul mester a képes Legendáriumot, melyet gyermekei oktatására szánt.12 4 Számunkra azért van különleges jelentősége ennek a legendagyűjteménynek, mert tartalmazza Kozma és Dámján képes történetét is. Ez a harmadik olyan dokumentum, amely bizonyítja, hogy szentjeink az uralkodó család védszentjei lehettek. Károly Róbert, V. István magyar király leányának, Máriának az unokája, az Árpádok örökösének tartotta magát. Magyar ősei tiszteletét nagyanyjától tanulta, és e szellemben kívánta nevelni gyermekeit is. Ezért a kódex nemcsak az Anjou-korszaknak, hanem az azt megelőző évszázadoknak is fontos kultúrtörténeti dokumentuma, amelyből kiderül, hogy mely szenteket tisztelt és milyen „nagyságban" a magyar király. A kódex egyébként alighogy elkészült, útrakelt a fényűző nápolyi Anjou-udvarba a fiatal, tragikus sorsú András herceggel (a képek feliratai már valószínűleg itt készülhettek), hogy az Árpád-ház védőszentjeivel és szentjeivel reprezentálja a magyar királyság „rangját" és fényét a nápolyi udvar előtt. A 14. század végén lengyel földre, majd később XIV. Benedek pápa (1740-1758) tulajdonába, végül a Vatikáni könyvtárba került, és századunkra a világ minden táján (Róma, Leningrád, New York) szétszóródott. A képes Legendárium felépítésének alapja a Mindenszentek litániája és Jacobus de Voragine (1230 k.—1298) dominikánus szerzetes, Genova püspöke híres műve, a Legenda Aurea (készült: 1255-1266), más néven Lombardica História.125 A kódex lapjainak összeállítója, illetve a lappangó részek rekonstrukciójának elkészítője, Lévárdy Ferenc szerint a legendagyűjtemény 59 történetéből 2 a Biblia szövege, 50 a Legenda Aurea elbeszélése, 5 a legenda magyar függeléke alapján készült és kettőnek - Szent Ferenc, Szent László — szöveges előzménye ismeretlen.126 A Legenda Aureaból választott szentek Hertul mester szelektálásának eredményeként kerültek a kódexbe, aki Lévárdy szerint a képszerűen ábrázolható jeleneteket részesítette előnyben. Célja a képzeletindítás és a szórakoztatás volt? 12 7 Ügy gondoljuk, hogy inkább az oktatás és az Árpád-házi királyok utódainak a példára nevelése lehetett az indítóok, és ebben a festőnek nem volt szerepe. A szentek személyének kiválasztása az Anjou Károly Róbert és felesége, a lengyel Lokietek Ulászló leányának, Erzsébetnek a műve. Emellett szól pl. a király példaképének. Szent Lászlónak 24 képecskéből álló 124 A Magyar Anjou-Legendarium. (hasonmás kiadás) Bevez., legendaszövegek összeáll.: Lévárdy F. Bp., 1973. 12 5 Jacobus de Voragine: Legenda Aurea, vulgo história lombardica dicta. Ad optimorum librorum fidem recensuit Th. Graesse. Editio tertia. Vratislaviae 1890.; Reproductio phototypica. Osnabrück, 1965. Vö. Magyar Anjou-Legendarium. i. m. 18-19. 126 Uo. 24. 12 7 Magyar Anjou-Legendarium i. m. 25.
