Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Makkai László: Örökös jobbágyság és kapitalizmus 320/II
ÖRÖKÖS JOBBÁGYSÁG ÉS KAPITALIZMUS 321 fogva nyilvánvaló volt a történészek előtt, hogy a robotgazdálkodással szorosan összefügg a robotoló parasz t személyi kötöttsége, mozgási szabadságának és birtokjogának korlá-Tőzása. Az addig ismertté vált források és feldolgozásaik alapján_Engel s arra a felismerésre jutott, hogy a robotgazdálkodás és a parasztok ehhez kapcsolódó sz emélyi kötöttség .t középkori német tartományokban a 15. század közepe után keletkezett, azelőtt a term ékvágy penzjaradêk, a szabad köTTözés és az örökölhető parasztbiitok (tehát a Knapp-féle „Grundherrsc haft"-típusú feudális gazdálkodás) volt általános. Viszont még korábban, a 1Î. század előtt a német parasztság nagy tömegéi á ráEszőlgasághoz közel álló személyi kötöttségben éltek, •Í Leibeigen"-ek (az angolban „villein", a franciában a „serf" a megfelelője), azaz személyükben uruk tulaj donai volta k, ön álló gazdá lkodási csak a földesúr által ideiglenesen átengedett földön, nemegyszer a földesúr munkaeszközeivel folytat tak, s szolgáltatásuk tulnyomo reszben majorsági föld megművelésére fordított munkajáradék volt. Ehhez a korai „Leibeigenschaft"-hoz képest javuló paraszti sorsnak a 15. században bekövetkező újabb romlását nevezte Marxhoz 1882 végén intézett leveleiben Engels „a Leibeigenschaft második kiadásának", ami nálunk az „örökös jobbágyságnak" felel meg. Az ugyanazon történelmi jelenség két, gazdasági és jogi aspektusát jelölő ..Gut sherrschaft és „zweite Leibeigenschaft " fogalmak azóta a történetírásban nemcsak összeforrottak, hanem egy közel száz éve tartó és végleg még ma sem lezárt vita középpontjába kerültek, amely akörül folyik, hogy mely jelenségekre milyen földrajzi és időbeli határok közt alkalmazható külön-külön és együttesen a két fogalo m, milyen ok-okozati kapcsolat áll fenn köztük s végül, hogyan függ össze mindaz, ami alájuk foglalha tó, a z összeurópai történeti folyamat egészével . A kutatás és az azt kísérő vita könyvtárra menő irodalmat hozott létre, melynek historiográfiai aspektusaival itt csak érintőleg foglalkozhatunk, s az adott keretben be kell érnünk a legújabb álláspontok és eredmények alapján felvázolható legáltalánosabb vonásokkal. Mindenekelőtt le kell szögezni, mint azt a kutatás egyértelműleg megállapította, hogy a „ Grundherrsch aft" és a „Gutsherrschaft" weberi értelemben vett „ideáltípusok". modern kifejtésükben „modelle k", s tisztán sohasem léteztek a történeti valóságban, sem abban az értelemben, hogy egy országban vagy egy tartományban kizárólag az egyik fordult volna elő, de abban az értelemben sem, hogy egyazon feudális g azdasá gon helül a termék- és pénzjáradék teljesen kiszorította volna g rrumkajáraHpWnt vagy fnrHítva.3 Határesetekként találkozunk ugyan a földesúri saját kezelésű gazdaság teljes felszámolásával és a munkajáradék teljes eltűnésével, illetőleg az önálló parasztgazdaság feloszlásával és ebből következőleg a járadékformának kizárólag munkajáradékká, persze valamely munkabér formájára való alakulásával, de ezek a határesetek egyben már átmenetet képeznek a feudális gazdálkodásból a kapitalista gazdálkodásba. A „Grundherrschaft" és a „Gutsherrschaft" viszont a feudális gazdaság típusai, s mint modellek, csak feudális viszonyok közt érvényesek. A fentiekből következőleg egy-egy területen, ill. egy-egy feudjlis na ^yhirtoko n. mint üzemi egységen belül csak azt lehet megállapítani, hogy a két típus közül melyik nek az ismérvei dominálnak, ami statisztikai probléma, s a pre-statisztikus korban már a 3Heitz, G.: Agrarischer Dualismus, Eigentumsverhältnisse, Preussischer Weg, Rostock, 1970. 2-3. 1. ezt német viszonylatban állapítja meg, de mindez érvényes a kérdés vizsgálatába bevont többi országra is.
