Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Szűcs Jenő: Megosztott parasztság - egységesülő jobbágyság. A paraszti társadalom átalakulása a 13. században. (II. rész.) 263/II

312 SZŰCS JENŐ szabadságra" emelkedő elemeknél sem kerül szóba az 1270 körüli idők utáni konvenciókban a robot, mint látni fogjuk; ami persze nem azt jelenti, hogy ezen a szinten valamilyen mértékben nem maradt meg. A pannonhalmi szervezetben pl. bizonyosan megmaradt, amit a somogyi falvakkal való 1336. évi egyezkedés mutat: iugera nostris aratris propriis arare, feneta nostra recolligere et vina nostra deducere tempore opportune secundum antiquam eorum consuetudinem tenebuntur (PRT I. 383); jellemző * azonban, hogy a falvak már nem e „szokás", hanem a megnövekedő termény- és pénzterhek (indebitas exactiones et census extraordinarios) ellen emelték a gravameneket. A szőlőművesek (vinitores) az Albeus-összeírás idején mind a Sokoró hegy vidékén (ahol némely falvakban mint veri servi, servi empticii et donati szerepelnek), mind a Balaton-vidéken jórészt szolgaállapotúak voltak, ami megnevezésükben is kifejezésre jut: vinitores servi (pl. Écs, Semjéncsuka), servi vinee cultores (Rád), servi aratores et vinitores (a Zala-menti prédiumban); jogállásuk a szántó szolgákkal (aratores) volt azonos. Ugyanez áll más egyházi birtokosok szőlőgazdaságaira is. Az óbudai káptalan Balaton vidéki vinitorú az 1255. évi szabályozás szerint a szolgai státust kifejező 2 kepe tizedátalányt fizették, míg a bortizedet de propriis cellariis Budensis ecclesie szedték ki, kivéve az egyház birtokaira telepített (locati) „szabad kondíciójú embereket"; a szőlőgazdaság jórészt bennmaradt a „prédiális üzem" kereteiben. PRT II. 293. A iuxta conditionem servilem fizetett tizedátalányra 1226: VR 288 (341); 1332: MES I. 286; 1261/71: RA 2123. Bakonybél Sokoró-hegyi szó'lőművesei csak 1341-ben jutottak abba a conditionalis státusba, évi 20 köböl bor szolgáltatásához, melyet ugyanott a királyi szőlőművesek 1240-ben nyertek el. PRT VIII. 313. Páncél, finom posztó árak: Hóman B. ; Magyar pénztörténet, 1000-1325. Bp., 1916, 526. Posztó árakra 1. a Zolnay L. által közölt 1264-i számadást: Bud. Rég. 21 (1964), 80-82. Az Albeus-féle összeírás szerint a 80 háznép libertinuson (ölbő, Petend és öt további faluban részlegesen), valamint a Sala-földön kívül csak négy faluban éltek pénzjáradékot fizetők, együttvéve mindössze 24 háznép. 17 összeírás kötelmei alapján az évi végösszeg könnyen kiszámítható. - Verőce privilégiumában (1248): quatenus hospites de Segusd. . . W II. 202. - A borárakra: az esztergomi vámszabályzatban a közönséges vina venalia (Somogy, Zala, Sokoró) hordónkénti vámtétele (1 pondus) az 1/240 vámkulcs szerint 5 márkás (240 pondus) piaci árra utal, ezt megerősíti, hogy Váradon a püspöki számadás szerint (1291/94) egy tunella magna eladási ára csakugyan 45 pensa avagy 5 márka volt. Magyar Nyelv 22 (1926), 359. Benedek püspök levele: MES II. 419. - Az in multitudine populorum . . . oklevélarengára Kubinyi András: Zur Frage der deutschen Siedlungen im mittleren Teil des Königreichs Ungarn (1200-1541). Vorträge und Forschungen XVIII (Sigmaringen 1974), 544. - Ipolit: HO VI. 8; Márton bán: F IV/3, 276. - A libertinusok önmegváltására, amit „szokásként" (mos 1292) emlegetnek Bolla l. i. m. (1974), 154-156. A magánnagybirtok mobilitására az „intézményi" struktúrákkal szemben, a kérdés vagyonjogi hátterére és jelentőségére a paraszti mobilitás szempontjából Bolla I. mutatott rá plasztikusan i. m. (1974), 115 sköv., 139, 184-186. A nemzetségek birtokosztályaira hatalmas anyagot nyújt Karácsonyi János nagy műve (A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. I—III. Bp., 1900.) -Kisszelepcsény 1247: MES I. 364 (Udvard 1228 uo. 267). - Akol 1254: PRT VIII. 292. Zalavár 1263: PRT VII. 521. Endréd 1246: PRT VIII. 289. (az 1086/XII. sz.-i alapítólevél uo. 270) A mozgalmakat az iparosok szempontjából érintette Lederer E. i. m. (1927/28), 507-508. Vö. Bolla I. i. m. (1974), 275-279. - Nekcse 1250 k.: F IV/2, 104; Csapó ispán 1253: ZO I. 26. * A korai /oftöagy-fogalomra legújabban (a kérdés korábbi irodalmával) Györffy Gy. i. m. (1977), 469-472, 581. Etimológiájára NYTESZ II. 276-277. Az előkelők iobagiones megjelölésére Szilágyi Loránd, Az Anonymus-kérdés revíziója. Századok 71 (1937), 19-20. Intelmek c. 7: a maioribus et melioribus SRH II. 625. A bakonybéli apátságnak a XII. sz. elején adományozott meliores homines (PRT VIII. 270) világosan szemben állnak a tributariival; jogilag abba a „legelőkelőbb" csoportba sorolódtak be, melyet az 1086-i szöveg liberi. . . equitantes cum abbate et fratribus néven nevez. 1165: proceres castri, proceres filii sancti Stephani W V. 186; 1171: F IX/7, 632.