Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Szűcs Jenő: Megosztott parasztság - egységesülő jobbágyság. A paraszti társadalom átalakulása a 13. században. (II. rész.) 263/II

EGYSÉGESÜLŐ JOBBÁGYSÁG A 13. SZÁZADBAN 313 Hasonlóképpen prédium élén iobagio pl. 1218: F III/1, 64; monostoralapításnál felszabadított szabados sit iobagio ecclesie 1212: HO VI. 8. A „szabad jobbágyokra" alább. A fehérvári .jobbágyok" hierarchiája 1269: F IV/3, 517. Holub József: Az egyházi nemesek jogállása a középkorban. Kny (Regnum 1944-46) Bp., 1947, 8. (a terminológiára általában: 3-10). -1213: VR 166 (254). Sol ispán 1237: Solymosi L. i. m. (1972), 33, 170. jz. (1211: F III/l, 325-328). A terminológiára uő. 34-35. - Az ölbó'iek esetében a libertus (libertinus) - iobagio azonosításra PRT I. 618, 650, 779. Vö. Györffy Gy. i. m. (1977) 497. - „Szabad" (vagy valószínűleg szabad) jobbágyok az Albeus-összeírás említett nyolc (Héce leszámításával hét) falvában és a Sala földön: PRT I. 773, 774, 775, 780, 781, 782, 783 (Tényó're 1233: uo. 720). A kérdéskörre általában Acsády Ignác: A magyar jobbágyság története. Bp., (1906) 1948', 79-94.; számos szempont az Erdélyi-Tagányi vitában: Történeti Szemle 2(1913) - 5(1916), kttl. Tagányi Károly „Felelete" uo. 5(1916), 296, 409, 543 és Erdélyi László: A tizenkét legkritikusabb kérdés. Kolozsvár, 1917. Molnár Erik: A magyar társadalom története az Árpád-kortól Mohácsig, Bp., 1949, 63-83. Lederer Emma: A feudalizmus kialakulása Magyarországon. Bp., 1959, passim (a földesúri szabadokra kül. 58-65): Solymosi L. i. m. (1972), kttl. 30-35. Bolla I. i. m. (1974), passim. A „félszabad"-kérdésre összefoglalóan Györffy Gy. i. m. (1977), 487-sköv., 583-584. Az Apor nemzetség tagjainak 1269 évi egyezkedése agyőri káptalan előtt: W III. 202. Vö. Bolla I. i. m. (1974), 156, 184-185. - A Jobbágy" fogalom a congregare, convocare képzetével összekapcsolva 1253: ZO I. 26; 1255: HOKlt 29; 1256: F IV/2, 380; 1264: F IV/3, 187; 1265: Századok 1909, 880; 1270: W XII. 34; HO VIII. 123; W XII. 391; 1284: W IX. 404. Vö. Solymosi L. i.m. (1972), 34. - Kovászna birtokosztálya 1256: W II. 276. - Az esztergomi érsekség 1256-i privilégiuma: MES I. 437; az egri püspökségé 1261/71 és 1284: RA 2123, 3336. - A margitszigeti 1266. évi megegyezés: W III. 129-130. - 1270: eidem terre. . . astricti et in perpetuum deputati MES I. 577; 1274: libertinis ascriptitiis seu originariis glebe adherentibus ΒρΟ I. 143; 1276 originariis seu asscriptitiis aliisque quibuslibet conditionibus irretiti RA 2716. Vö. Bolla I. i. m. (1974), 214-215, 280-283. * Az 1267. évi tihanyi rendezés: PRT X. 528-529. Fehérvár 1269: F IV/3, 517-518. (Az 1211-i tihanyi összeírás PRT X. 502 sköv.) Pécsvárad 1015/XIII. sz. Györffy, ÁMTF I. 364. - Hadakozó kondicionárius elemekre Molnár József: A királyi megye katonai szervezete a tatárjárás korában. Hadtörténelmi Közlemények UF 1(1959), 222-252; Bolla I. i.m. 257. - Az 1263. évi locsmándi adomány: W VIII. 49-50. Vö. Bolla I. i. m. (1974), 264-270. A várjobbágyok nemesedéséreMályusz Elemér: A magyar köznemesség kialakulása. Századok 76(1942), 299-302. * Apka 1271: F VII/2, 152. Oszlár 1274: ΒρΟ I. 144. Az 1271-i veszprémi tanúvallatás. VeszprR 54-55(107). Az erdélyi püspök és File bán fia közti 1287-i per Károlyi Ο I. 11. - Az esztergomi érsekség 1288. évi privilégiuma MES II. 234. Az 1282-i bérbeadás: uo. II. 155. Hontnémeti: uo. II. 313. Rimabánya 1270:W XII. 34. - 1351: PRT II. 406; 1318: VeszprR 50(96). Vö. Solymosi L. i.m. 18; Bolla I. i. m. 261, 283. - A pécsi hamisítvány F III/2, 427. Vö. Holub József: Zala megye története a középkorban. Pécs, 1929, 358. A szolgaság jogelméleti vonatkozásaira a 14. században Kovachich M. G.: Formulae solennes styli. . . Pest, 1799, 84-91. Vö. Tanulmányok (Székely Gy. szerk.) i. m. 13, 17. A maradványrétegekre Szabó I. i. m. (1963), 233 skö\.·, Bolla I. i. m. (1974), 142, 261, 280-283; a libertinusok „elfogyására" uő. 184-186, 206. - Berzence 1279: W XII. 268. A költözést szabályozó királyi tanácsi határozatra Solymosi L. i. m. (1972), passim. - Még 1300 táján is általában megfigyelhető az a terminológiai sajátosság, mely pl. egy 1292-97 közt foganatosított tömeges tanúkihallgatásban tükröződik: egy baranyai hatalmaskodás ügyében kihallgatott nemeseken és a pécsváradi monostor 16 faluból való „nemes jobbágyain" (nobiles iobagiones), valamint Pécsvárad lakosain (hospites) kívül 11 faluból szerepelnek parasztok tanúkként; az egyházi földesuraság négy falvának parasztjai populi monasterii, míg a további hét faluból való parasztok, különböző világi földesurak alattvalói, következetesen iobagiones ÖMO 106-110; vö. Györffy, ÁMTF I. 304. *