Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Szűcs Jenő: Megosztott parasztság - egységesülő jobbágyság. A paraszti társadalom átalakulása a 13. században. (II. rész.) 263/II
310 SZŰCS JENŐ ségképpen az írástalanság homályában rejtőző jobbágytömegei. Ε felső és alsó zónában a parasztokat még nem nevezték jobbágynak. A kiváltságolt paraszti elit neve magyarul továbbra is — nemcsak a közel egykorú szójegyzékek, hanem a nem ritka személynévadás tanúsága szerint is — vendég volt, noha a fogalom régen eltávolodott már az eredeti .jövevény" jelentéstől; az alsó zónában a megnevezés talán egyszerűen paraszt volt, vagy bizonytalanul népek, ámbár valami kikristályosodott szóhasználattal e szférában nem is igen számolhatunk, minthogy mindnyájan útban voltak afelé, hogy őket is jobbágyoknak nevezzék. Ε rétegek bizonyos értelemben még a régi módon jogi „státusoknak" számítottak, noha anyagi létfeltételeikben olykor de facto már nem, vagy alig volt köztük különbség. Van egy fontos közös vonás, mely a jóformán „láthatatlan" jobbágytömegen átnyúlva (de őket is beleölelve az egyelőre még tagolt egységbe) a két határzónát összeköti: a paraszti státus immár bizonyos értelemben „szerződéses" jellege. Hogy a földesúr saját ,.hatalma", a zaz személyes joghatósága alá tartozó paraszti alattvalójával — szóban vagy írásban — tételes jogi következményeket involváló megállapodást köt, vagyis a személyi függést pozitív jogi vonások motiválják, melyeket a szokásszerűség szentesít (de nem ritkán írott közhitelű „szerződés" is támogat): egy struktúra sajátossága, mely nem azonos a „feudalizmussal". A feudalizmus korai szerkezetében, Európa nyugati és mediterrán régióiban az ezredforduló előtt ilyesmi éppúgy elképzelhetetlen, mint akár a későbbi századokban Európa keleti és dél-keleti régióiban, ahol a feudalizmus egy tagolatlanabb „őstípusa" konzerválódott. Az első „szerződés"-jellegű oklevelek a Rajnától nyugatra tűnnek fel 1100 táján Burgundiában, majd terjednek el a 12. században általában a francia királyságban, Lotharingiában, Itáliában, de a Rajnától keletre még 1300 előtt is ritkák. „Semmiféle cenzus nem vethető ki, csak ha írásban van" - ez az elv (1142) persze még a keresztény Nyugaton sem volt kizárólagos, ahol az emberi viszonylatok „szerződéses" bázisát a régi vazallitás és az újonnan felvirágzó városi lét kétfelől is kölcsönözte a paraszti szférának. Ehhez képest a hiteleshelyek előtt kötött első „szerződések" Magyarországon 1260—1270 táján nem is késtek oly sokat; kronológiailag mindenesetre pontosan jelzik az európai spektrumon nagy időbeli késéssel kibontakozó, de a 13. században viharosan felgyorsuló magyarországi fejlődés fordulópontját. A földesúr és paraszt közt létesült szerződéses kapcsolat természetesen annyit ért, mint bármiféle emberi jog egy hatalmi struktúrában, melyben nincsenek adva a jogok hatalmi viszonyoktól független biztosítékai. A jobbágy végső fóruma és legfelsőbb joghatósága ugyanaz maradt, akivel szerződött: saját földesura. Ebben állt a jogi korlátja annak a modellnek, melynek kisugárzása a középkori Európában a lengyel és a magyar királyság keleti határáig terjedt. Kontrollként maradt a „szokás", mely annak arányában volt regulázó vagy áthágható tényező, hogy a paraszti lét a jogi szférától merőben függetlenül emelkedő vagy süllyedő trendet mutatott. Minden fiktív (vagy fikcióba áthajló) vonása ellenére is megvolt azonban a modellnek az a nagy előnye, hogy a paraszt tudatában volt: nemcsak kötelezettségei (officia, débita, obsequia), hanem jogai is vannak, amit a kor „szabadságoknak" (libertates) nevezett.
