Századok – 1981
TÖRTÉNETI IRODALOM - Ewans; R. J. W.: The making of the Habsburg Monarchy 1550-1700. An interpretation. (Ism.: Niederhauser Emil) 233/I
TÖRTÉNETI IRODALOM 233 gyakorlat viszonya. A 13. század végén a vezető tisztségeket mind az egyetemen képzett értelmiségiek töltik be, egyfajta értelmiségi technokrácia lesz belőlük. A középkor alkonyán már eltűnik az értelmiségi, és a humanistának adja át helyét. Az egyetemi tanárok körömszakadtig ragaszkodnak jövedelmi forrásaikhoz, sőt uzsoráskodnak; Le Goff Accursius házvételeit és kereskedelmi ügyleteit hozza fel példának. Az oktatók útban vannak az örökletes arisztokrácia felé, a doktori cím a lovagság kiváltságaival jár. Az egyetemek arisztokratizálódása a kollégiumokon tükröződik, amelyek kezdeti jótékony intézményekből hűbérbirtokok központjaivá válnak, Párizsban éppúgy, mint Oxfordban és Cambridge-ben. Átalakul a skolasztika is, megtagadja saját alapvető céljait. A hit és az értelem - elsősorban Ockham gondolkodásában - különválik. Természettudományi kutatások kezdődnek, erősödik az anti-intellektualizmus. Az egyetemek elvesztik nemzetközi jellegüket, a nemzeti egyetemalapítások sora Prágáig és Pozsonyig terjed. Ockham és Páduai Marsilius megalapozzák az államelméletet. A nemzeti egyetemek (a példa itt Prága és Párizs) megbontják a kereszténység egységét, vezérelvvé teszik a partikularizmust. A skolasztika bomlásnak indul, az egyetemek kapui megnyílnak a humanizmus előtt. Platón és Arisztotelész kapcsán visszatérnek a költészethez és a misztikához. Az arisztokrata humanisták elfordulnak a tömegektől, nem oktatásra, hanem egy szűk kör műveltségére törekednek. Le Goff kis terjedelemben hatalmas körképet rajzol a középkori értelmiségről. Sorainak élvezetességét növelik a bőven felhasznált idézetek, melyek az olvasót is bevezetik a középkor filozófiájába és költészetébe. A fordítás is jól követi az eredetit, csak a VII. Gergely-idézetben (42. L) kellene a „nevem Megszokottság"-ot „nevem szokásjog"-gal pótolni. Bónis György R. J. W. EVANS: THE MAKING OF THE HABSBURG MONARCHY 1550-1700. AN INTERPRETATION Oxford, 1979, Clarendon Press, XIX, 531 L A HABSBURG-MONARCHIA KIALAKULÁSA 1550-1700. INTERPRETÁCIÓ. Robert Evans oxfordi professzor egyrészt már II. Rudolfról írt értékes könyvével keltette fel a magyar történészek érdeklődését, másrészt kivételes magyar nyelvtudásával és hazai történetírásunk eredményeinek olyan állandó figyelemmel kísérésével, ami szinte még saját szakköreinkben is páratlan. Új munkájában megint bizonyságot adott arról, milyen behatóan ismeri a kor magyar forrásanyagát, valóban levéltári anyagig elmenően, régebbi, szinte elfelejtett szakirodalmát és legújabb magyar történeti munkákat egyaránt (1978-ban megjelent magyar munka a legfrissebb ebben az egy évvel később megjelent kötetben). De korábbi könyvéhez hasonlóan az is egyértelműen világos, hogy az osztrák és a cseh, sőt a témájához szükséges egyéb (lengyel, horvát stb.) szakirodalmat ugyanilyen mélységgel és pontossággal térképezte fel, nem is beszélve a korabeli, nyomtatásban megjelent munkákról. Forrásbázisa olyan kiterjedt, hogy aligha lehetne valami alapvető forrásnak a nem-ismeretét rábizonyítani. Mint előszavában is jelzi, sőt alcímében úgyszintén, nem szokványos leíró eseménytörténetet kíván nyújtani, hanem a Habsburg-birodalom létrejöttének interpretálását, három nagyobb részben, ezek közül az első a fejlődés fő vonásait vázolja fel, a második a birodalom egyes régióiról ad keresztmetszetet, a harmadik pedig a szellemi alapokat vizsgálja meg. Hadd tegyük itt mindjárt hozzá, az interpretáció azt is jelenti, hogy Evans a politikai történet mellett jelentős mértékben kitér a gazdasági és különösen a társadalmi fejlődés fontosabb kérdéseire, az egyháztörténetre és arra, amit mi újabban művelődéstörténetnek vagy kultúrtörténetnek szoktunk nevezni. És teszi mindezt anélkül, hogy az egyes ágazatok közt valami merev határvonalat húzna azzal a jelzéssel, hogy most a
