Századok – 1981

TÖRTÉNETI IRODALOM - Melnikova; E. A.: Szkandinevszkije runicseszkije nadpiszi (Ism.: Bartha Antal) 216/I

TÖRTÉNETI IRODALOM E. A. MELNIKOVA SZKANDINAVSZKIJE RUNICSESZKIJE NADPISZI A SKANDINÁVIAI RUNIKUS FELIRATOK Nauka, Moszkva, 1977. 275 oldal, 89 kép E. A. Melnikova kitűnő könyve annak a monumentális vállalkozásnak a része, amelyik V. T. Pasuto akadémiai levelező tag és J. N. Scsapov a történelemtudományok doktora irányításával valósul meg. Az egész vállalkozás közös címe: Drevnejsije isztocsniki po isztorii narodov SzSzSzR. (A Szovjetunió népeinek történetére vonatkozó legkorábbi kútfők.) A történeti források gyűjtése és rendszerezése a 13. század közepéig terjed. A sorozatba bekerül minden olyan történeti forrás is, amelyik a Szovjetunió határain kívül keletkezett, és értesüléseket tartalmaz népeinek legkorábbi történetére. Külön köteteket kapnak az elbeszélő, az okleveles és az egyéb jogi természetű források. Ε hatalmas vállalkozás eredményeként a kutatók rendelkezésére állnak majd mindazok a történeti források, amelyek jelenleg sokféle, és többnyire nehezen hozzáférhető kiadványokban szétszórtan, illetőleg, ha oklevelekben szereplő adatokról van szó, esetleg külföldi levéltárak még publikálatlan állagaiban lelhetők fel. A nagyarányú gyűjtő és rend«erező tevékenység végzésére a SzUTA Szovjetunió Története Intézetében felállították „A Szovjetunió területén létrejött legrégibb államalakulások történetének osztályát", amelynek munkatársai nagy nyelvi, filológiai és történeti felkészültséggel látják el feladatukat. Azokban az esetekben, ahol ez lehetséges és célszerű, külföldi munkatársak is bekapcsolódnak a sorozat egyes köteteinek készítésébe: pontosabban külföldi és szovjet tudósokból létrehozott munkacsoportok együttesen látják el feladataikat. Az ilyen vegyes összetételű munkacsoportok létrehozása a szocialista országok intézményeiben tevékenykedő történészek bevonásával volt célszerű. A sorozatot irányító vezető szovjet tudósok abból indultak ki, hogy egy adott forrás keletkezésének, használhatóságának körülményeit azok a szakértők ismerik leginkább, akiknek nemzeti hagyományához tartozik a kérdéses kútfő. A Szovjetunió történetére vonatkozó adatainak értékét, vagy éppen hitelét viszont, a szovjet történészek tudják leginkább elbírálni. A szerteágazó és nagy körültekintést igénylő munkálatokban a MTA Történettudományi Intézete és a SzUTA Szovjetunió Történeti Intézete között megkötött együttműködési munkaterv értelmében magyar történészek is részt vesznek. A MTA Történettudományi Intézetének irányításával és támogatásával készül az a két kötet, amely a Szovjetunió népeinek történetére vonatkozó magyar kútfő-részeket öleli fel. A következő magyar és szovjet szakértők együttes tevékenységével készül a két kötet: Bartha A. a történelemtudományok doktora (a magyar felelős szerkesztő), Bertényi I. egyetemi docens, Györffy Gy. a történelemtudományok doktora, Karácsonyi B. és Perényi J. egyetemi tanárok, továbbá V. T. Pasuto akadémiai levelező tag (a szovjet felelős szerkesztő), V. I. Matuzova, V. P. Susárin kandidátusok és J. N. Scsapov a történelemtudományok doktora. A vállalkozás egészének bemutatása után rátérhetünk E. A. Melnikova teljesítményének ismertetésére. Ennek során az olvasó betekintést kaphat a sorozat egészére vonatkozó szerkesztési és feldolgozási szabályokba, amelyek egyébként tekintettel vannak az egyes forrástípusok közlésének sajátos követelményeire. Az adott esetben specifikus epigráfiai emlékcsoport rendszerezésével volt dolga a szerzőnek. A nyelvészeti-filológiai értékelés önmagában is hallatlanul nagy terhet rótt a feldolgozóra. Ezt súlyosbította az a historiográfiai körülmény, hogy a viking kor és a 11. század normannjainak szerepe a Kijevi Oroszország történetében sokféle tendenciózus értékelést kapott. E. A. Melnikova valamennyi feladatát példásan, követésre méltó tapintattal és magas szakértői szinten oldotta meg. A Bevezető a germán rúnák keletkezését és fejlődését, továbbá a feliratok datálásának a kérdéseit, forrásértéküket, a feliratok melletti ábrázolásokat és a tudománytörténet eredményeit veszi szemügyre. A feliratok történeti forrásértékét általában az európai, és különösen a kelet-európai népek tör-