Századok – 1981

FIGYELŐ - Makkai László: Ars historica. Megjegyzések Fernand Braudel: Civlisation matérielle; Économie et Capitalisme; XVe-XIIIe siécle című művéhez 206/I

FIGYELŐ 215 mégis a gazdasági világ központjaivá lehettek. Ezek szerint a periférián lenni nem feltétlenül örök elmaradottságra való visszavonhatatlan elitéltetést jelent. A gazdasági világnak nemcsak három egymásra épülő szintje és hármas osztatű tere van, hanem ideje, azaz periodizációja is. A felvillandó események, a rövid konjunktúrák és a hosszú tartamok (longue durée) hármasából Braudel az utóbbit tartja a gazdasági világ mozgási jellegzetességének, s a kevéssé kutatott „secular trend" kérdését veti fel. Szerinte a gazdaságtörténeti folyamat fel- és lemenő ciklusokban mozog s a 15. századtól fogva az európai, majd fokozatosan az egész földgömbre kiterjedő gazdasági világ központjainak eltolódása ezekhez a ciklusokhoz igazodik. Braudel négy ilyen ciklust fogad el az eddigi szakirodalomból, melyeknek csúcspontjai, mondhatni válságszakaszai az 1350, 1650, 1817 és 1973 évek. A hozzájuk vezető felmenő szakaszokban új meg új szuperváros szervez maga köré a kapitalizmus módszereivel centrális, köztes és periférikus zónákat, az 1300-ig kétpólusú (Németalföld - Itália) Európa gazdasági vezetését előbb Velence, majd Amsterdam, utána London, végül New York veszi át. A ciklikus mozgás tény, melynek azonban egyértelmű magyarázata még nincsen, talán a rövid, közepes és hosszú tartamú ciklusok interferenciája hoz létre defekteket, torzulásokat, melyeknek halmozódása válságot okoz. Mindenesetre nemcsak az ok, hanem a periodizáció kérdése sincs még lezárva. Braudel szerint újra kell vizsgálni a válságciklusok ismérveit „s lépésről lépésre meg kell konstruálni a szekuláris periódusok tipológiáját, a felfelé és a lefelé menőket, s a legmagasabb pontokat jalző válságokét" (III. 68.). Messze vezetne ebben az irányban együtt- és továbbgondolkozni Braudellel, de hadd utaljunk arra, hogy egy újraszerkesztett válságperiodizáció alighanem egybeesne a technikai fejlődés felmenő és stagnáló korszakaival. S ez végül is csak Braudelt igazolná. Mert a krízisekben minden gazdaság az elé a választás elé kerül, hogy „újíts, vagy meghalsz, vagy stagnálsz! Bizonyára az újítást választják . . . Minden gazdasági növekedés nagy nekifutásának volt technikai megalapozása. Ebben az értelemben a technika királynő: ő változtatja a világot".