Századok – 1981

FIGYELŐ - Makkai László: Ars historica. Megjegyzések Fernand Braudel: Civlisation matérielle; Économie et Capitalisme; XVe-XIIIe siécle című művéhez 206/I

FIGYELŐ 211 ininden hagyományos eszközzel a kommercializálható gabonamennyiséget akarja növelni. De éppúgy bizonyosan nem modern, angol típusú kapitalista mezőgazdaság. Monopol-gazdaság ez . . . egy nemzetközi rendszer szolgálatában, amely viszont erőteljesen, kétségtelenül kapitalista" (11. 236.). Az „anyagi civilizáció", mármint a népszaporulat, a létfenntartás (táplálkozás, lakás, öltözködés) és a technika sokáig a történetírás perifériájára szorult, s ha az utóbbi fél évszázadban növekvő érdeklődést váltott is ki, nem épült be szervesen a gazdaságtörténet egészébe. Braudel megtalálta a helyét és módszerét a beépítésnek, mégpedig a gazdaság alapjába, s ez teóriájának nemcsak egyik legnagyobb újdonsága, hanem egyik legmaradandóbb érdeme is. Művének ez a része, az első kötet négyötöde, megérdemelne egy külön bőséges ismertetést és megvitatást, az adott keretben és alkalommal azonban csak néhány megállapítására térhetünk ki, azokra is csak abból a szempontból, amit ő maga vet fel: hogyan lehetséges, hogy az „anyagi civilizáció", ez a túlnyomóan önellátást szolgáló, a rutin jegyében álló s ezért alig észrevehetően változó, a gyökeres újítás és gyors növekvés lehetetlenségének határai közé szorult gazdasági tevékenység, az emberiség 80-90%-át kitevő paraszti népesség hagyományos életformája a 19. században egyszerre csak felbomlott, s bekövetkezett „a világ teljes felfordulása" (I. 13.) A hosszú fennmaradás közvetlen oka nyilván az, hogy „a 18. század előtt a piacgazdaságnak nem volt elég ereje kénye-kedve szerint megragadni és átgyúrni a gazdasági alépítmény (infra-économie) tömegét" (I. 13.), de a fordulat végső okaként nem elegendő egyszerűen azt mondani, hogy ez viszont sikerült a kapitalizmusnak, mert magának a kapitalizmusnak a létrejöttét is meg kell magyarázni. Kétségtelen, hogy az indusztriális társadalom kialakulásának feltétele volt az a fejlemény, mely felszámolta az emberiséget állandóan kipusztulással fenyegető, a népszaporulat minden fellendülését éhínséggel és járványokkal visszavető demográfiai mechanizmust. „Csak a 18. századdal győzi le az élet a halált" (I. 54.), csak ez időtől kezdve állandósul az emberiség számának folyamatos növekedése. De ez nem a gazdaságilag élen járó Európa privilégiuma csupán, mert ugyanakkor pl. Kína lakossága is gyors szaporodásnak indul. Ezért kell Braudel szerint is a Földön ez időben bekövetkezett általánosan kedvező klímaváltozásra gondolni, mely a népszaporulatnak újabb települési területeket tett hozzáférhetővé. Ahhoz azonban, hogy az emberiség ezt a kedvező fordulatot egyáltalán megérje, fenn kellett tartania a népszaporulatnak egy minimális pluszt biztosító mértékét. „Hosszú távon a kompenzációk észrevehetetlenül jönnek, de végül is övék az utolsó szó. Az apály sohasem viszi el teljesen azt, amit az előző dagály hozott" (I. 71.). A népesség csendes kumulálódása teremtette meg a klimatikus konjunktúra kihasználásának lehetőségét. A gyorsan növekvő népszaporulat viszont a technika gyors javítását követelte meg. Ennek feltételei is a technikai vívmányok lassú kumulálódása révén érlelődtek meg. Braudel az ipari forradalom előtti technika viszonylagos stagnálását, az ipari forradalom előtti európai energiakészlet viszonylagos csekélységét hangsúlyozza és a későbbi fejleményekkel egybevetve kétségtelenül igaza van. Mert akár 25 millió HP-ra becsüljük ővele a 18. századi Európa energiakészletét, akár (a Braudelnél csupán őrlőmalmokra korlátozott vízi energiának az ipari malmok beszámításával legalább kétszeresére, a kereskedelmi flottára korlátozott vitorlakapacitásnak a hadiflottáéval együtt ugyancsak kétszeresére emelése mellett a statisztikailag jelenleg még kiszámíthatatlan szélmalmokat, kőszenet és puskaport is tekintetbe véve) maximálisan 50 millió HP-ra, mit jelent ez 14*