Századok – 1981

KÖZLEMÉNYEK - Barta Gábor: A Sztambulba vezető út 1526-1528. (A török-magyar szövetség és előzményei) 152/I

A SZTAMBULBA VEZETŐ ÚT 1526-1528 205 Azt jelentené ez, hogy a fehérvári országgyűlés lenne az a fordulópont, melyen Magyarország jövője elbukott? A velencei diplomácia sztambuli hírei és a török határőrségek 1527-es magatartása erre határozott nemmel felel. Ibrahim nagyvezír már 1527 tavaszán egyetértéséről biztosította a Signoriát, mikor az a Habsburgok világhatalmi törekvéseinek veszélyére figyelmeztette. A boszniai, szerbiai csapatok 1527 nyarától állandósuló, parancsra indított betörései, Jajca elfoglalása, a János királyhoz küldött török bizalmi emberek mondanivalója: mind külön-külön bizonyítéka annak, hogy a szultán saját érdekében nem tűrhette a veszedelmesen nagyhatalmú császári ház magyarországi berendezkedését.18

2

Ha 1526-ban azonnal Ferdinánd kerül a trónra, a török talán még hamarabb támad, s az eredményre 1529 elég súlyos előrejelzésnek minősíthető. A következményeket tekintve ugyan mellékes, de emberi oldalról annál lényegesebb: arról, hogy Sztambul a Habsburgok magyar vállalkozására így fog reagálni, János királynak 1527 októberében, taski útnakindításakor már sejtenie kellett valamit, hiszen a fenti jelzések egy része kifejezetten neki szólt. Az 1528 őszi döntés előtt pedig már a bizonyosság tudatával üzenhette a neheztelő Zsigmondnak: „Azt pedig figyelembe kell vennie a felséges (Zsigmond) királynak, és kezdettől fogva figyelembe is kellett volna vennie, és meggyőződhetett volna róla, hogy a török sok okból sosem fogja tűrni Ferdinándot a szomszédságában." Tomickit egyenesen arról értesítették ekkoriban: a török betörései már a fenyegető beavatkozás előjelei.18

3

Aziránt pedig 1528-ban aligha volt kétsége valakinek, hogy a török katonai fölénye szinte mérhetetlen. Az új magyar uralkodó 1526-ban politikailag megoldhatatlan helyzetben vette át országa irányítását, s törvényszerűen lökődött a Portával való megegyezés felé. Ma már tudjuk, hogy kísérletei sikere sem vezethetett volna ki a zsákutcából - de el kell ismernünk, mindent megpróbált, hogy sorsát elkerülje. A b^siJaidaicjitápJcözyetítőtó a ,kremsi incidens után a cognaci ligához futtatott; Ferdinándjiadüzenet^ a francia t á b ο rnegTFo k ο ζ a t ο s visszavonulás, amolyan tiszteletkör a keresztény, európai Tiagyöftiányok előtt — aztán az ország érdekében rá kellett lépni a Sztambulba vezető útra. 1 '2

Ibrahim véleményére Velence május 13-i utasítása tesz említést a sztambuli követ részére, Óváry L. N. 31. Az eredeti szöveg (MTA Kézirattár MS 4979) így hangzott: „ . . . e sta grato intender che le sia ben nota la causa che indice l'Archiduca di farli la preposta che ne scrivete, la quale a fine di assicurar la Incoronatione del,Imperator Suo fratello, parendoli che quando il Serenissimo Gran Signor non li dagi impendimento le sera facile ottenir il desiderio suo, che a imprimis di haver il Regno di Hongaria, con il quale et il Regno di Bohemia ... che lui tiene potra tanto augmentar le forze del Imperator suo fratello, che li sara facile dar executione aile loro dissegni, e Sua Signoria po cognoscier quanto sia necessario refrenar li ambitioni sue de far si Signor non solo l'Europa ma del mondo . . .". A törököt nyilvánvalóan az a tudat vezérelte, hogy a Habsburgok magyarországi berendezkedése veszélyeztetheti dunai hódításaikat. Az Ibrahim, taski, Szapolyai, Zsigmond király „szláv szolidaritásáról" szól elmélkedéseknek (pl. Pociecha IV. 8. 1.) nem sok értelme van. '8 3

A Tarlónak adott válaszban, Acta Tomiciana X. N. 271 : „Illud etiam considerare debet serenissimus rex, et ab initio considerare et ita sibi persuadere debuisset, Turcum ob multas causas Ferdinandum nunquam fuisse laturum in sua vicinitate." Tomickinek: i. m. N. 252. Ugyanakkor azt is bizonyosra vehetjük, hogy Szapolyai a személyén, az ambícióin ejtett sérelmet sem óhajtotta elviselni. „Keserves dolog nemcsak a hozzánk hasonlatos, hanem még alacsonyabb állású ember számára is, előkelő' helyzetből mostoha viszonyok közé zuhanni, nem csoda hát, ha az igazság ellenére szenvedő ott keres segítséget, ahol talál..." - írta a keresztény fejedelmeknek Tarnówból, 1528. április 8-án (ld. 166. jegyz.)