Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Barta Gábor: A Sztambulba vezető út 1526-1528. (A török-magyar szövetség és előzményei) 152/I
192 BARTA GÁBOR A történetírás időnként fölvetette azt a kérdést, vajon kinek a befolyása alatt hozta meg ez ügyben döntését Szapolyai János. Különösen a két követ, Rincon és -Laski szerepét volt szokás kiemelni. Kétségtelen, a diplomaták szolgálhattak néhány értékes fölvilágosítással az európai helyzetet illetően. Rincon például akár még arról is tájékoztathatta a magyar politika vezetőit, hogy a velencei köztársaság már májusban fontolóra vette: felszólítja a szultánt János király megsegítésére, nehogy a császári dinasztia hatalma túlságosan megnövekedjék.14 3 Érdekes lenne tudni, vajon jutott-e hír Erdélybe azokról a nagyszabású török beütésekről, melyek nem sokkal Ferdinánd hadjáratának megindítása után kezdődtek, s melyeket - talán a velencei biztatások hatására - maga Ibrahim nagyvezír rendelt el.144 Egy bizonyos: az elhatározást az addigi uralkodói gyakorlat14 5 s a felelősség súlya miatt magának a királynak kellett meghoznia. Szó nélkül elhihetjük a kortárs visszaemlékezéseknek, hogy azt nagy lelki tusa árán, még a Bibliát is segítségül híva tette. Hieronym Laski október 18-án, vagy az azt megelőző napok valamelyikén Kolozsvárott új feladatot kapott: készüljön az utazásra, előbb Sztambulba, majd onnan hajóval Velencébe. 146 A vakmerő lengyel elvállalta a megbízatást, noha még azzal a kockázattal is szembe kellett néznie, hogy az ügy sürgőssége miatt nem várhatta meg, míg kijárják számára a Portától az ilyenkor szokásos, védelmet biztosító menlevelet. Hogy a János király nevében Ibrahimhoz, a pasákhoz és a velencei dogé sztambuli bankárrá lett fattyújához (egyébként a nagyvezír bizalmasához) Lodovico-Alvise Grittihez vitt ajánlásoknak lesz-e hatása, arra sem remélhetett garanciát. Indulása előtt még annyit megtett, hogy barátját, Jan Tarnówski hetmant értesítette útjáról, sőt annak céljára is utalt: „ha ezt a felséget cserbenhagyják szövetségesei, félő, hogy idegen nemzetségek barátságára fog törekedni, és mivel koronás királyoktól nem tud segítséget szerezni, megkapja azt attól a fejedelemtől, aki lenvásznat visel a fején .. ,".14 7 Aztán nekivágott a Balkánnak, s viszontagságos út árán el is érte az oszmán fővárost. December 1 l-e lett, mire Ibrahim nagyvezír őt fogadni méltóztatta; de aztán beindult a gépezet, másnap már a szultán veje, Musztafa pasa és Ajász pasa is szóba állt vele, az „erdélyi bán" követével. A tónus változott, a mondanvialó mindhárom nagyúrnál azonos 1 4 3 Óváry N. 31, május 13-i kelettel, tehát alig pár nappal Rincon Velencéből Magyarországra indulása után. 144 Ld. részben a 22. jegyz., Török P. Konstantinápoly 12., Acsády I. 63. és Szalay L. Adalékok 128. A velencei biztatások Óváry L. N. 33-36 (1527 májusától), Ibrahim reagálása uo. N. 44. (szeptember). 1 4 5 Barta G. Századok 656.1. Hogy valójában kik lehettek jelen a döntésnél, nehéz lenne megmondani. Laski biztosan; Werbőczi, Pestyéni Gergely udvarmester, Frangepán Ferenc és Brodarics valószínűleg. A királyi titkárok, Czibak Imre és más főszereplők itineráriuma nem ismert, Statileo Lengyelországban volt stb. 146 Ε napon ír először feladatáról: Acta Tomiciana IX'. N. 314. Szalay L. Adalékok 95.1. szerint ifj. Jan Laskit ugyanekkor egy V. Károlyhoz való utazással is megbízta volna I. János, de ennek semmi egyéb nyomát nem találtam. 147 Acta Tomiciana IXJ. N. 314: „Quod si illius celsitudo fuerit destituta a confoederatis, vicinis et amicis suis, timendum est, ne cogatur quaerere exteras naciones ac amicitias, et ne, cum non possit habere regum coronatum auxilia, habeat ab principe linteolum in capite ferente . ..." A salvus conductus hiánya mutatja, a májusi tárgyalások mennyire nem voltak befejezettek.
