Századok – 1981

KÖZLEMÉNYEK - Barta Gábor: A Sztambulba vezető út 1526-1528. (A török-magyar szövetség és előzményei) 152/I

A SZTAMBULBA VEZETŐ ÚT 1526-1528 193 volt. Ibrahim adta meg a hangot:14

8

„. . . urad ... elfelejtette a szultántól kérni az országot. ... A mi urunk a (budai) várat azért hagyta bántatlanul, mert rövid idő múlva vissza szándékozott oda térni. Uradnak már korábban kellett volna ide követet küldenie; nem most, hanem mielőtt fejére tette a koronát. Most azért keresi a Nagyúr kegyelmét, mert szorongatja a főherceg, . .. ellenkező esetben bizony egyebet várhattunk volna tőle, nem békét. Tudjuk mi, mit sürgetett Jován cárnál Radies révén ..." Musztafa egyenesen gorombán toldotta ezt meg: „Egyebet nem bíztak rád? Nem hoztál ajándékot uramank? ... A mi törvényünk azt mondja, ahol a mi urunk, ha csak egy ízben is, nyugodott . .. annak a (helynek) örök jogon urunkhoz kell tartoznia. Te fitymálod a szultánt, ha urad barátságát hozod szóba, öcsém, te szolgától jöttél: ha adót nem hoztál, nem is beszélek tovább veled." Ájász pasa pedig szerényen emlékeztette valamire: „De mondd csak, urunknak az a szolgája, akit követként küldtünk Lajos királyhoz, s akiről tudjuk, hogy Tatán (fogságban) ült, vajon él-e még, vagy kinek a kezei közt van most? 4 9 taski hosszabb-rövidebb körítéssel, de mindenkinek ugyanazt válaszolta: „Adóról pedig az én uram nem is álmodik, arról tehát hallgatok." Makacssága jutalmául — és talán Ájász figyelmeztetésének aláhúzására - december 24-én reggel házi őrizetbe helyezték, a karácsonyi ünnepeket is a világtól elvágva kellett töltenie. 26-án és 27-én aztán — állítólag az őröket megvesztegetve (?) - bejutott a fogolyhoz Gritti és „magánemberként" nógatni kezdte: egyezzen bele a magyar adófizetésbe. A lengyel nemet mondott, de hogy megértesse az olasszal, nem akárkivel van dolga, bizalmasan tudtára adta: I. Ferenc havi 30 000 koronát (? ) küldene Magyarországnak Velencén át, s jó lenne, ha Gritti segítene azt célhoz juttatni. A bankár hamarjában csak a Serenissima magasztalásával tudott visszavágni: azt fejtegette, a köztársaság érdeme, hogy 1526-ban a szultán kivonult Magyarországról. És kezdődött a körtánc élőiről. 1527. december 28: újabb kihallgatás az ezúttal mogorva nagyvezímél: „Kérd adományul az országot uramtól, kérd, hogy ne vegye rossz néven uradnak késedelmes voltát . . . fgérj adót neki, az összeg fölemlítése nélkül, annak mérséklése az én dolgom lesz. Ha eszerint cselekszel, célt fogsz émi... És a te urad ki ellen fog nekünk segítséget adni? A perzsák ellen? Azok nagyon távol esnek tőletek! ... (Puszta) barátságáért adjuk oda neki a mi Magyarországunkat, és keljünk teljes erővel segítségére? . .. Fogadd el tanácsomat, hódolj uramnak, és ígérj adót neki, mert különben sem uradé, sem Ferdinándé nem lesz Magyarország. .. Budából Konstantinápolyt csinálunk, birodalmunk székhelyévé tesszük, a tatárokat pedig Lengyelország ellen küldjük ..." Laski előbb csak fenyegetőzött: „ ... ha nem kell a szövetség, melyet magammal hoztam, adjatok útlevelet, hogy amerről jöttem, arra vissza is mehessek"; majd ellentámadásba ment át: „Ha, mint rebesgetik, Károly császár, Anglia és Franciaország szövetségre 14 8

taski beszámolóját tárgyalásairól utoljára kiadta: Hurmuzaki XIV; magyarul bőven kivonatolja Szalay L. Adalékok 93 skk. 1. (fordításába itt-ott belejavítottam). Az eredeti latin szövegre csak a Szalay által mellőzött részleteknél utalok. 1 49

Hurmuzaki XIV. 43.1.: „Sed die mihi ille Domini nostri sclavus, qui in oratorem ad Ludovicum Regem missus erat, scimus quia sedebat in Tata, vivitne, vei in cujus manibus nunc est? " Az 1522-ben érkezett Behrám csauszról van szó. Ájász szavai a Perjés G. Mohács 167. és Kosáry D. 147. közötti vitát ez utóbbi javára döntik el. A témára egyébként dec. 28-án maga Ibrahim is kitért, Hurmuzaki XIV. 49.1. 1.5 Századok 1981/1