Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Barta Gábor: A Sztambulba vezető út 1526-1528. (A török-magyar szövetség és előzményei) 152/I
184 BARTA GÁBOR elkerülni kívánt háború mégis Magyarországra szakadt s a kormányzat most már aligha tehetett mást, mint hogy azonnal elfogadja ellenségei ellenségének elébe nyújtott jobbját. Tehette ezt annál is inkább, mert éppen ekkor kapott hírt Czibak Imrének Cserni Jovánon aratott győzelméről.111 A megegyezés mindjárt az első napokban megszületett. Rincon júUus 2-án, Sarlós-Boldogasszony ünnepén már nagymisét celebráltathatott a budai várban Magyarországnak a cognaci ligához való csatlakozása örömére. Az egybegyűlt tömegnek Werbőczi István kancellár hirdette ki a nagy eseményt.11 2 A szerződés szövege nem maradt ránk, azonban lényegét a róla szóló jelentések alapján könnyen összefoglalhatjuk. A szerződő felek bejelentették általa a Habsburgok elleni összefogásukat; Franciaország pedig pénzt és fegyvert ígért Magyarországnak. (Végül talán Szapolyai francia házassága is szóba került, bár ez kevéssé valószínű.) Rincon mindezt nemcsak I. Ferenc nevében írta alá, hanem az egész liga nevében beszélt, sőt az ahhoz csak az ő utazása alatt, május 26-án csatlakozott Angliára is hivatkozott.1 1 3 Ez János király számára nyilvánvalóan megnyugtató mozzanat lehetett, még akkor is, ha a „Sacco di Roma" hetekkel korábban befutott híre némi bizalmatlanságot kelthetett a jövendő szövetségesek erejét illetőleg. A baj csak az, hogy nem lehetünk benne biztosak: valóban joga volt-e a lovagnak az egész cognaci szövetség nevében tárgyalni? Nem tudjuk, hosszas utazása során járt-e Rómában, s kapott-e valamilyen utasítást velencei tartózkodása alatt a Signoriától. Nem csak adataink hiánya szól e feltételezések ellen, hanem az a tény is, hogy maga Rincon a szövetség megkötésének másnapján, június 3-án szükségesnek látta, hogy sürgős levélben tudósítsa Velencét a fordulatról, s ebben a levélben bizony szó sem esik arról, mintha a köztársaság nevében cselekedett volna. Egyszerűen csak bejelenti, hogy János király elfogadta a liga nevében neki ajánlott segítséget. Ezenkívül viszont buzdítani kívánja a köztársaságot, adjon segítséget Szapolyainak, „mert most még kevéssel is elérhetik, amit utóbb nagy áldozatokkal sem lesznek képesek kivinni". Nyíltan meg is mondja, hogy Ausztria megtámadására lát lehetőséget, ha a magyarok elég támogatást kapnak.114 Nem kell rosszhiszeműségre vagy beugratásra gondolnunk. Antonio Rincon a kor jellegzetes diplomata-figurája volt: a főleg egyháziak által benépesített pályán sokszor volt szükség az olyan vakmerő, minden kalandot vállaló emberekre, mint ez a spanyol lovag, aki a Habsburgok elleni gyűlölettől vezérelve élete végéig a leghűségesebben szolgálja I. Ferencet és a francia külpolitikát. Csakhogy a vakmerőség, a kockázatvállalás készsége könnyen csábítja túlzásokra az embert. A francia követ sem tett egyebet: túllépte ugyan 111 Rincon maga ír Velencének fogadtatásáról és Czibak gyó'zelméről: Sanudo 45/564 (Buda, 1527 VII. 3.). Ha a bajorok V. 18-án kelt, szintén nyíltan harcra buzdító fenti üzenete célhoz ért, akkor az is hathatott a döntésnél. 11 'Wallop július 11-i prágai jelentése alapján Szalay L. Adalékok 45. sk. 1. Werbőczi szerepe: NicolausIsthuanffy; Regni Hungarici História, Colonia Agrippina 1724 (továbbiakban:Istvánffy) 86.1. 1I3 A budai szerződésről Tomickinak L. Górkához írt levele, Acta Tomiciana IX2. N. 235; Sternberg cseh úrnak Budán, július 5-én kelt beszámolója, Muffat 49., Szalay L. Adalékok 46. és Rincon levele Velencéhez, ld. 111. jegyz. A házassági ügyet Zsigmond említi Rinconnak 1527. szept. 5-én adott válaszában, de mivel ekkor már taski is visszaérkezett, nem tudjuk, honnan származik a gondolat: Budáról vagy Párizsból? 11 * Sanudo 45/546.
