Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Barta Gábor: A Sztambulba vezető út 1526-1528. (A török-magyar szövetség és előzményei) 152/I
A SZTAMBULBA VEZETŐ ÚT 1526-1528 183 detés lényege azonban a magyarok és a Liga közötti együttműködés létrehozása kellett hogy legyen. A „legkeresztényibb király" a követének adott megbízólevélben sietett örömét kifejezni Szapolyai trónralépése fölött, majd kifejtette: „Egyébként nem kerülhetjük el az erős aggodalmat, mióta értésünkre esett, hogy azok, akik a királyválasztás jogával bírnak, részben ellened fordultak, és hogy vetélytársaid miatt gondjaid vannak. ... kelj bátran jogaid védelmére, annál is inkább, mert tudnod kell, hogy a római pápa, Anglia hatalmas királya, a velencei köztársaság, s kiváltképpen mi magunk nem fogunk segély nélkül hag ni, mind tenmagadért, mind pedig azért, mert ellenséged, ha Csehország koronájához Magyarországét is elnyerheti, különben is testvére lévén a császárnak, magát olyannyira el ne bízza, hogy idővel mások hántására is vérszemet ne kapjon." Ez bizony nyílt felhívás az ellenségeskedés vállalására. I. Ferenc nem volt szemérmes: nemcsak azt adta értésre, hogy elsősorban saját érdekeire hallgat, hanem befejezésképpen még azt is közölte partnerével: „ ... Rinconnak . .. elsősorban meghagytuk, hogy bennünket szorgosan értesítsen: mint állnak dolgaid, az ország melyik része, a főurak közül kik tartanak veled, mennyi és miként felszerelt várad és városod, mennyi ágyúd és fegyveres erőd, mekkora pénzforrásaid vannak, hol és milyen segítséget kívánsz mind tőlem, mind azoktól, kiket barátság és szövetség köt hozzánk ..." A franciák nem akartak zsákbamacskát — de hogy szándékaik komolyságát ennek ellenére bizonyítsák, ők maguk is fölajánlották János királynak, vegye feleségül I. Ferenc valamelyik nőrokonát.10 9 Rincon nyilván tudta, hogy az osztrák tartományokon nem juthat át, ezért inkább a lángban álló Észak-Itálián utazott keresztül. A kerülő még több időt emésztett föl, mint az ellenkező irányba haladó taski vargabetűi. Május elseje lett, mire elérte Velencét, ahonnan a pápa Magyarországra küldött követével, a nevezetes Burgio báróval együtt kívánt továbbmenni, de Ferdinánd határzára és a német zsoldosok ekkor meginduló Róma elleni támadása egyidőre helyben marasztották. Burgio végül elmaradt mellőle — aggasztotta a fordulat? vagy az osztrák hatóságok kaijába futott? -, Rincon maga, szerencsésen kikerülve a stájer hatóságok által kézrekerítésére, sőt megölésére kiküldött fegyvereseket, június elején a magyar határra érkezett, 15-én Szlavóniában találkozott Frangepán Kristóffal, s végül 25-én megérkezett Budára.110 Míg a követ az út nehézségeivel küzdött, Európa déli és keleti felében nagyot fordult a világ. Emlékezzünk rá: június 6-án a Habsburg-zsoldosok római győzelmével kezdődött el a „Sacco di Roma". Június 15-én teljes eredménytelenséggel véget ért az olomouci értekezlet, Bécs alól pedig megkezdődött Ferdinánd hadainak felvonulása a magyar határra. A császáriak győztek az itáliai hadszíntéren és a cseh király az így nyert lehetőséget szemmel láthatólag Magyarország megtámadására készült kihasználni. Nem csoda tehát, hogy a francia követet Budán úgy fogadták, mintha „az égből pottyant volna". Az I 09 Charrière 155., ill. Szalay L. Adalékok 16 (sk. 1). Értékeléséhez: Bárdossy L. 39 (sk. 1). II "Rincon és Burgio Velencében: Hatvani (Horváth) Mihály: Magyar történelmi okmánytár a brüsszeli országos levéltárból és a burgundi könyvtárból II. Pest, 1857 (továbbiakban: Hatvani, Brüsszel) N. 31., Sanudo 44/361, 369 és 592., DR VII/2 996.1. (ebben János király V. 13-án már Burgio feltartóztatása miatt neheztel). Vö. Fraknói V. Századok 704.1. Burgio egyébként már III. 19-én megkapta Budára szóló megbízatását. Rincon találkozása Frangepán Kristóffal: Pociecha 342.; érkezése Budára: Simonyi, London N. 21.
