Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Barta Gábor: A Sztambulba vezető út 1526-1528. (A török-magyar szövetség és előzményei) 152/I
182 BARTA GÁBOR letlennek; otthon ugyan azt híresztelte, Loretóba indul zarándoklatra, de a lengyelek, élükön a királlyal, eleve gyanakodtak, valami máson töri a fejét.10 4 Könnyen elképzelhető tehát, hogy magyar hívásra jött, az pedig bizonyos, hogy a Budán rábízott üzenet tartalmát elsősorban az utolsó hetek eseményei határozták meg. A tas ki részére kiállított (valószínűleg titkos) utasítás „örökös barátságot" javasolt Magyar- és Franciaország között, egymás kölcsönös megsegítésével. János király kötelezte volna magát a Ferdinánd elleni hadbalépésre, arra, hogy I. Ferenc beleegyezése nélkül nem köt békét, sőt, ha képes lesz rá, még az itáliai harcokba is beavatkozik, egyébként pedig, ha nem születne fiúörököse, francia herceget tenne meg utódjául. A francia féltől cserében anyagi támogatást kért, azt, hogy egy esetleges Habsburg-francia békébe foglalják bele magyar uralmának elismertetését, vagy ha erre nincs mód, Ferenc kötelezze magát további titkos támogatásra. A nyilvános utasítás szövege nem maradt ránk, de a következményekből egyértelműen kiderül: a „török elleni" háborúhoz kért benne segítséget I. János, és megpendítette házasságkötésének lehetőségét egy francia hercegnővel, valószínűleg Renéevel (Renatával). A kép — vagy a képmutatás? — teljességéhez tartozik, hogy Budán Frangepán Kristóftól első kézből hallhattak az 1525-ben Frangepán János által létrehozott első török-francia érintkezésről és annak tartalmáról.10 5 A német választófejedelmeknek nem sokkal Laski távozása után elküldött levélben már benne is van az egyértelmű figyelmeztetés: a magyarok a kereszténység védelmére szerettek volna kelni, „de megfosztva a népek jogától és minden reménytől, amit uraságtok tanácsába és munkálkodásába helyeztünk" már nincs módjuk azt cselekedni — ezért hát „bocsássák meg nékik, ami következni fog ..."'0 6 -taski útjának eredményeire azonban várni kellett. Még a vakmerő fiatalember sem mert nekivágni az osztrák tartományoknak. Hatalmas vargabetűkkel, velencei, bajor, svájci területeken át csak júniusban érkezik majd első úticéljához, a francia udvarhoz.107 Érkezett azonban más a magyar követ helyett: maga Antonio Rincon lovag, ismét mint I. Ferenc hivatalos képviselője. Az ő elküldését még februárban, Szapolyai első levelének kézhezvétele után határozta el a francia király. Egyebek között feladatai közé tartozott, hogy János király támogatására buzdító leveleket továbbítson néhány fontosabb magyar főúr (Batthyány Ferenc volt bán, Báthori István nádor stb.) címére.108 A kül-10 * taski múltjáról, személyéről: Bourilly 72 sk. \.\WyczaAski Francja 184.1. és W. Urban cikke a Polski Stownik biograficzny 1973-ban megjelent XVIII/2. kötetében, 225 skk. 1. A lengyel gyanakvás a loretói úttal kapcsolatban: Acta Tomiciana IX1. N. 117-119. (Zsigmond és Tomicki levelei). 1 0 5 A tervezetet kivonatolja Horváth Mihály. Adalékok János király külviszonyai történetéhez. Kisebb történeti munkái I. Pest, 1868, 327 skk. 1. Hogy ezek valóban a taski által vitt javaslatok, nem egészen bizonyos. Hasonlítanak a fontainebleau-i megállapodásra, de I. János 1528-ban aligha ajánlotta volna itáliai beavatkozását. A francia-török érintkezés: Török P. Mohács 182. A törökellenes szólamok és az európai háborúk valóságáról Id, I. Bernays tanulmányát a Historische Zeitschrift 138 (1928). számában (továbbiakban: Bernays). 1 06 DR VII/2 N. 21. (1527 V. 13, Buda, érkezik Weimarba VII. 12-én) „ ... sed sublato jure gentium et omni spe, quam in consilio dominationis vestrae coUocaramus . ..". 107 Pociecha 332. és Wyczanski, Francja 185 (sk. 1.) taski 1527 május elején Münchenből ír János királynak: DR VII/1. 105/2. jegyz. ' Szalay L. Adalékok 16.1. (Batthyány Ferencnek, Báthori nádornak), Pociecha 342. (Bornemissza Jánosnak, Szalay Jánosnak).
