Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Barta Gábor: A Sztambulba vezető út 1526-1528. (A török-magyar szövetség és előzményei) 152/I
176 BARTA GÁBOR gény magyar uralkodó által; Hedvig hercegnőnek, I. János utolsó élő rokonának kiházasítása (magyar tervek szerint akár még I. Ferenc francia királyhoz is).8 3 Csak a lényegi kérdésekben maradt néma Krakkó. A közvetítésre való felkérést ugyan valódi jóindulattal kezelte, s mint láttuk, mind a morva-sziléziai vitában, mind a két vetélytárs közötti tárgyalások létrehozásában segédkezett. De a döntőbíróság indítványára csak kitérő választ adott, mondván: Zsigmond király mindent megtesz, ami János „ügyének és méltóságának" hasznára lehet.84 Más okokból, de hasonlóképpen eredménytelen maradt Budának a német választófejedelmek bevonására tett kísérlete is. Pedig a kezdeti kilátások itt még biztatóbbak voltak, mint Lengyelország esetében. A bajor hercegek, mikor a török elleni hadjárat tervéről tudakozódtak I. Jánosnál, s egyben megpendítették a közvetítés lehetőségét, valóban nemcsak saját nevükben beszéltek. Egyrészt a német fejedelmek esslingeni találkozójának szellemében jártak el, másrészt pedig bizton számíthattak azon német uralkodók támogatására, akik a Habsburg-dinasztiát már így is túl hatalmasnak vélték, s így nem szívesen látták volna, ha annak a magyar trónt is sikerül megszereznie. A kölni érsek, János szász választó és György szász herceg egyaránt kinyilvánította, hogy a Birodalomnak semmiképpen sem szabad Ferdinándot János ellen megsegíteni, s mindhárman a viszály tárgyalásos megoldására vonatkozó javaslatot terjesztettek a regensburgi gyűlés színe elé. A bajorok utóbb a sváb szövetséget magát is ilyen értelmű határozat elfogadására vették rá.8 s De ezzel az ellenszegüléssel ki is merült a német fejedelmek kezdeményező készsége. Igaz, hogy a magyar kormányzat és a német fejedelmek közötti érintkezés Ferdinánd határzárának következtében erősen akadozott: nemcsak Bánffyék Regensburgba jutása hiúsult meg, hanem még a levelek is Ausztriában rekedtek. Wilhelm von Eck bajor kancellár föl is panaszolta, hogy a magyarokhoz intézett leveleire nem érkezik válasz; Kaspar Winzerer pedig, április 22-i müncheni levelében értesítve János királyt követeinek feltartóztatásáról és az osztrák hatóságok ellenséges tevékenységéről, kénytelen volt azt javasolni, hogy a magyarok titkos, kereskedőknek álcázott követek kiküldésével próbálkozzanak.86 Mégis, a döntőbíráskodás kérdését újra fölvető javaslat legalább a címzettek egy részéhez bizonyosan eljutott, hiszen pontosan az a Winzerer továbbította azt a bajor hercegekhez, akit áprilisban Münchenben láthattunk. Érdemleges válaszra azonban senki sem ,3 Az Izabella-házasság gondolata Krzyczkiék budai tárgyalásain merült föl (Pociecha 317.); Zsigmond Ágost örökbefogadásáról Statileo május tárgyalásain volt szó (Acta Tomiciana IX'. N. 128, Pociecha 332.); Hedvig és I. Ferenc összeházasításának gondolatáról At IX'Ν. 22. (1526 vége) és N. 128. (1527 május). 8 4 Acta Tomiciana IX*. N. 84. 8 s A sváb liga-ügyről ld. lentebb. György herceg álláspontja DR VII/1. 13. és 26. (1527 I. 15. és III. 6.); Köln: i. m. VII/2. 983. (III. 31.). János választó: i. m. V1I/1. 30. 1. (III. 16.); A sváb Bundestag határozata Donauwörthben: i. m. VII/1. 105.; Wallop március 12-én jelenti Prágából, a német fejedelmek nem fogják segíteni Ferdinándot: i. m. VII/1. 31.1.; Zsigmond ezirányú kérése a német fejedelmekhez: AT IX». N. 89. 8 6 János király publikált diplomáciai leveleinek tekintélyes hányada ma is a bécsi levéltárakban van. Eck panasza: DR VII/1. 81. (1527 VI. 13, München); Winzerer levele Jánoshoz i. m. 52. (Ez is Hungarica Bécsben!). Winzerer egyébként kinyomtatásra alkalmas, tehát propagandacélokra használható iratokat is kért.
