Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Barta Gábor: A Sztambulba vezető út 1526-1528. (A török-magyar szövetség és előzményei) 152/I
168 BARTA GÁBOR prépost „mindkét jog" doktori címével büszkélkedő, ismerten nagyműveltségű ember volt. Végül tolmácsot kerítettek, de mikor a követek így bevégezhették mondókájukat János király jogainak védelméről, már csak Bernhardt Cles kancellár felelt ura nevében: a válasz elkészültéig a szállásukra kísértette a követeket, ahol megint őrizet alá kerültek.4 9 Ferdinánd ugyanúgy bánt az idővel, mint korábban Szapolyai tette a Habsburgok Székesfehérvárra érkezett biztosai esetében: nem tárgyalt velük, míg a királyválasztásra sor nem került. így csak december 17-én, a pozsonyi országgyűlés döntésének másnapján kerültek megint nem a király, hanem csak az Alsó-Ausztriai kormánytanács elé. Ez a testület készítette el számukra - igaz, ura nevében - a választ, mellyel egyben haza is bocsátották őket. Ez az irat rendkívül tanulságosnak bizonyul, még a mai szemlélő számára is. Egyfelől gondosan kerül mindent, ami arra utalna, mintha a Habsburgok elismernék János királyt - másfelől szinte kínosan vigyáz rá, nehogy hangot adjon azok magyar igényeinek. A lényeget talán az a mondat foglalja össze, miszerint „Őfelsége ... (a magyar előterjesztésben) ... olyan pontokat talált, melyek mind a császári katolikus felségnek, mind ő királyi felségének, mind őfelsége hitvesének, Magyar- és Csehország született királynéjának jogaira nézve sérelmesek". Ezután hosszabb fejtegetés válaszol a török elleni együttes fellépés javaslatára, a regensburgi birodalmi gyűlés ez ügyben való megkeresését is kilátásba helyezve, majd következik egy mesteri zárómondat, egy iróniába burkolt rejtett fenyegetés: „Ő királyi felsége ... örömest hiteti el magával, hogy uratok úgy fogja magát viselni, s cselekedeteiben olyannak fog mutatkozni, hogy abból a keresztény hit ellenségeire semmi erősbödés, a kereszténységre pedig és kivált Magyarország koronájára, de másokra sem, semmi sérelem se háramoljon."50 Az iratban benne foglaltatott ugyan, hogy a tulajdonképpeni választ Szent György napjáig (április 24-ig) fogja majd maga Ferdinánd király megadni - de a felemás tartalom nem fedhette el a visszautasítás tényét. Magyarország és nyugati szomszédja között a viszony hirtelen és érezhetően megromlott. Néhány Habsburg-párti úr jószágait János király engedélyével új igénylők szállták meg, Frangepán Kristóf január végére csapatokat vezényelt Szlavónia stájer határvidékére, ahol erre törvényszerűen megindultak a portyázások, kisebb összecsapások. Az 1526 novemberi királyválasztó országgyűlésen elrendelt marhakiviteli tilalomnak januártól kezdve váratlan szigorral szerzett érvényt az új kormány. A velencei hírszolgálat ismételten figyelmeztette a Signoriát, hogy a köztársaság élőállat-ellátásában emiatt zavarok keletkezhetnek, pedig a korlátozások Velencére egyáltalában nem vonatkoztak, sőt Buda egyenesen azt tervezte, hogy Bécs helyett Észak-Itáliába irányítja majd a kivitelre szánt gulyákat.5 1 "9 Ld. az előző jegyzet híradásait, valamint Winzerer jelentését (Muffat 18. 1., dec. 8. Bécs). Vö. Jászay P. 298.1. és Szalay L. Adalékok 50. sk. 1. Az anyanyelv ilyesforma diplomáciai használatáról Kubinyi András hozott példákat 1976-os mohácsi előadásában (megjelenés előtt az új Mohácsi Emlékkönyvben). 5"Az irat: Kemény J. 14. skk. 1., magyarul Jászay P. 346. 1. és Szalay L. Adalékok 52. 1. Vö. még Smolka 71. sk. 1. és főképpen Bárdossy L. 35. sk. 1. 51 Frangepán Kristóf hadmozdulatairól stb. sok adatot közöl Laszowski MH. vö. még G. Heiß: Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung 1974/1-2 (továbbiakban: Heiß) 150, 159, és 163. sk. 1. A marhakereskedelem ügye.Sanudo 43/704 és 44/323. A velencei vonatkozású tervről Jozefics a Signoria előtt: i. m. 43/444 (1526 dec. 15-én).