Századok – 1981

KÖZLEMÉNYEK - Barta Gábor: A Sztambulba vezető út 1526-1528. (A török-magyar szövetség és előzményei) 152/I

A SZTAMBULBA VEZETŐ ÚT 1526-1528 167 S valóban. Míg korábban inkább Mária királyné és környezete küldte embereit a trónjelölt vajdához (három vagy négy esetről tudunk - szemben Szapolyai legföljebb két, de inkább csak egy megbízottjával), 1526 novemberének végén az új uralkodó teszi meg az első lépést, s most már szabályos követséget küld Bécsbe, ahol ellenjelöltje, az akkor már cseh király Ferdinánd főherceg tartózkodott. Alsólindvai Bánffy János magyar főúr, néhai II. Lajos utolsó pohárnokmestere és Chesius (Csézi?) András doktor, esztergomi prépost alkották a küldöttséget, amely, mint azt a kor illeme két szomszéd uralkodó tárgyalásainál elvárta, előbb ajándokokkal kívánt kedveskedni a Habsburgoknak, majd -megint csak a kor szokásainak megfelelően — egy nyilvános és egy titkos üzenetet akart azzal megtárgyalni.4 7 A nyilvános üzenet tartalmát ismerjük. Elsősorban is szerencsekívánatokat tartalmazott Ferdinánd cseh királlyá választásához, majd kifejtette: „A mi legkegyelmesebb urunk, a magyar király, . . . (reméli), ... hogy a mindenható Isten ... azért engedte felségteket a magas királyi trónra vele .. . egyidőben emelni, hogy egyesült lélekkel, akarattal, segítséggel és erővel annál vitézebbül ellenállhassunk a kereszténység iszonyú ellenségének. ... A magyar király ... mindabban, ami országaink hasznára, javára s megtartására tőle, mint királytól kitelik, megfogyatkozni a legkevésbé sem akar, hanem szakadatlanul gondja lesz rá, hogy királyi felségednek segítséget, őrködést.... hadi népet és pénzt szolgáltasson s ténylegesen hozzá csatlakozzon, vágyva vágyván felségeddel a kereszténység oltalmára lenni." A titkos tárgyalásokra vonatkozó magyar utasítás nem maradt ránk, csak a Bécsben lévő velencei megfigyelők (a követ és két kém) által összegyűjtött hírekből következtethetünk rájuk. Úgy tűnik, ez főképpen két dologra vonatkozott: egyrészt tiltakozást jelentett be Pozsony és Sopron városának Habsburg-zsoldosokkal történt megszállása ellen, másrészt fölelevenítette a Szapolyai által Mária királynénak még a fehérvári országgyűlés előtt tett házassági ajánlatát.4

8 Bánffyék november utolsó napjaiban már elérték úticéljukat, de nem tudták kieszközölni, hogy a cseh király fogadja őket. Majdnem két hétig várakoztatták őket — diszkrét őrizet alatt -, míg végre a Csehország hódolatát hozó követség jelenlétében mondott ünnepi misén közelférkőzhettek Ferdinándhoz. Ridegen fogadta őket, még kézfogásra sem volt hajlandó velük, amennyiben azok nem a „vajda" képviselőiként nyújtják neki jobbjukat. A két követ — ingerültségében? az akkor németek és magyarok között egyformán dívó nemzeti gőgből? vagy annak hangsúlyozására, hogy a főherceg köztudottan nem érti annak az országnak nyelvét, melynek trónját vitatja? — magyarul válaszolt. A Habsburg bosszúsan félbeszakította őket: németül, vagy latinul beszéljenek. Sem egyiket, sem másikat nem tudjuk - hangzott a felelet, most már nyilvánvalóan kihívásból, hiszen a 4 'Contarini dec. 8-i bécsi jelentése: Sanudo 43/474 alapján. Ld. még. Jászay P. 198. Az ajándék csak Szeréminél (121.) de azért még igaz lehet, hiszen Szapolyai nem sokkal korábban török foglyokkal kedveskedett Mária királynénak, vö. Jászay P. 110. 4 8

A nyilvános utasítás szövegét kiadta (sok hibával) Kemény József, Deutsche Fundgraben der Geschichte Siebenbürgens II. Kolozsvár, 1840 (továbbiakban: Kemény J.) 11. sk. I., magyarul Id. Jászay P. 344. sk. 1. és Szalay L. Adalékok 49. Hitelességét igazolja a válasz tartalma és Statileonak az egészről Krakkóban adott utólagos felvilágosítása (Acta Tomiciana IX2. N. 55). A titkos utasításról Contarini id. jelentése és egy névtelen tudósítás, Sanudo 43/474 sk. 1., valamint „Horvát Péter" jelentése, i. m. 43/483.