Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Barta Gábor: A Sztambulba vezető út 1526-1528. (A török-magyar szövetség és előzményei) 152/I
A SZTAMBULBA VEZETŐ ÚT 1526-1528 163 hatta, hogy 1525-ben már éppen a Porta zárkózott el a megegyezéstől), de ezt aligha véletlenül tette. S valójában, nagyjából akkor, mikor megbízottja visszaérhetett Esztergomból, 1527. január 3-án Ibrahim ismét elejtett Piero Zennek néhány szót a magyar ügyekről. Kifejtette neki, hogy Buda felgyújtása nem tetszett a szultánnak: hogy II. Lajost, ha sikerül elfogniuk, meghagyták volna trónján; s végül hogy János király békét kötött a törökkel, és háborúba lépett Ferdinánd ellen.34 Ha a nagyvezír igazat mondott volna a Serenissima diplomatájának, János király aligha szorult volna arra, hogy maga kéije a szultán szövetségét a Habsburgok ellen egy teljes évvel később. Ugyanakkor annak sem lett volna semmi értelme, hogy a szultán nagyhatalmú kegyence szemenszedett hazugságokkal traktálja a Porta egyik legfontosabb keresztény partnerének képviselőjét. Akkor viszont mi történt a valóságban? Induljunk ki abból, hogy Sztambul mohácsi győzelmét katonailag még nem volt képes teljesen kiaknázni (emlékezzünk Buda kiürítésére). Meg kellett tehát próbálkoznia a diadal politikai gyümölcseinek leszakításával. A török államvezetésnek nagy hagyományai voltak az olyan taktikázásban, mely a legyőzött ellenfeleket különböző egyezségekkel láncolta a Portához.3 5 A régtől fogvájói működő velencei és a frissiben létrejött francia kapcsolat3 6 e tekintetben is döntő fontosságúvá vált: meggyőzte a Portát arról, hogy a keresztény hatalmak közötti ellentétek mélyebbek, semmint azt mohamedán szemszögből hinni lehetett volna; ez pedig Magyarországot elég nagy mértékben kiszolgáltatja túl erős szomszédjának. A Portának tehát érdeke is, a körülmények is azt diktálták, hogy beavatkozzon a magyar politikába. Úgy tűnik, eredetileg már az új király személyéről való döntést is befolyásolni szerette volna. A követ, aki Ibrahim nevében november derekán, alig pár nappal a koronázás után érkezett I. Jánoshoz, még akkor is jóval a fehérvári országgyűlés kezdete előtt kellett, hogy útnak induljon, ha meggondoljuk, hogy aligha Sztambulból jött, hanem inkább az októberben még szerb területen átvonuló török vezérkar hagyhatta hátra valamelyik határ menti várban. A török hatalmasok szándékáról is megsejthetünk valamit, ha figyelembe vesszük, hogy a török hivatalos álláspont szerint Magyarország II. Lajos halála és Buda bevétele miatt (a hódítás jogán) a szultáné lett, s így trónját csak annak jóváhagyásával szabad betölteni.3 7 Ugyanakkor az is magyarázható, miért tudatta a Porta igényét ilyen „nem hivatalos" módon. Egyrészt — éppen nem lévén királya Magyarországnak — a szultán aligha tarthatta volna méltóságához illőnek, hogy maga üzengessen a magyar hatalmasoknak; másrészt ugyanilyen presztízskérdés lehetett, hogy a győztes elváija a legyőzöttől, az tegye meg a közeledés első lépéseit - ő a maga részéről legföljebb figyelmezteti rá: mit akar hallani. Szapolyai országgyűlési szervezkedésének gyorsasága és eredményessége így -könnyen lehet - nemcsak a Habsburgokat, hanem a törököt is meglepte. Az biztos, hogy 34 Ibrahim novemberi nyilatkozata Sanudo 43. kötetében, a januári uo. 44/64. Az 1526 előtti török magatartásról és Ibrahim későbbi, hasonló nyilatkozatainak értékéről: Kosáry D. 64. sk. és 155. sk. 1. 3 S H. Inalcik: Studia Islamica, 1954. évf. "Török P.: Mohács 178. sk. és 181. skk. L; Szakály F. Mohács 96. skk. és 102. skk. 1.; Kosáry D. 18. skk. és 163. 1. 3 7 Ld. a török vezérek ilyen értelmű kijelentéseit fcaski előtt, Hurmuzaki XIV. 38, 42. stb. 1. 11*
