Századok – 1981

KÖZLEMÉNYEK - Barta Gábor: A Sztambulba vezető út 1526-1528. (A török-magyar szövetség és előzményei) 152/I

162 BARTA GÁBOR adást egy másik, „Magyar Miklós" fedőnevű, szintén Bécsen keresztül hazaérkezett „kém" — hozzátéve, hogy az illető török akkoriban járt a magyar királynál, mikor annak Velencébe és a pápához készülő követe útra kelt. A kérdéses követ viszont - Jozefics Ferenc zenggi püspök - december 14-én már kihallgatásra jelentkezett a köztársaság tanácsa előtt, méghozzá János királynak november 16-án, még Székesfehérvárott kelt hivatalos üzenetével.3

1 Az oszmán birodalomból jött küldött ezek szerint már november derekán, tehát alig egy-két héttel a koronázás után megjelent a magyar udvarban. Miért jött és ki küldte? Az bizonyos, hogy nem tekinthették hivatalos követnek. Nem a szultánt képviselte, hanem - mint erről a magyarok utóbb Krakkót tájékoztatták - Ibrahim nagyvezír és más basák nevében jött.3

2

Milyen üzenet érkezett általa? János király és váratlan látogatója csak a legnagyobb titokban érintkeztek egymással. A megbeszéléseket gyakorlatilag négyszemközt folytatták, azokról még a kancellárt, Werbőczi Istvánt sem tájékoztatták. A biztonsági intézkedések ezúttal eredményt hoztak, a külvilág, bár értesült a török budai, esztergomi jelenlétéről, csak homályos értesüléseket nyerhetett, olyannyira, hogy Habsburg Ferdinánd kénytelen volt nyomozást elrendelni, mi igaz az egész híresztelésből.3

3 Nem csoda tehát, hogy a tárgyalások tartalmáról alig-alig szivárgott ki valami, s ha igen, azt is csak nagy óvatossággal tudjuk fölhasználni. Maga János király a lengyel Zsigmondnak azt üzente, a küldött fogadásával nem akart egyebet, mint hogy , jobban megismerje ezeknek a pasáknak a gondolatait". „Magyar Miklós" olyan híreket hallott, hogy a két fél 15 évre szóló fegyverszünetet kötött; Contarini és Schwichau ezt (habozva) megtoldották azzal, hogy a két fél egymás megsegítésében is megegyezett. Mivel Ferdinánd udvara ekkoriban már rég annak a propagandakampánynak légkörében élt, melyet a Habsburg-uralkodó Szapolyai lejáratására indított, s amely már korábban is sűrűn felröppentette a magyar-török szövetkezés rémképét, a három különböző, de egyaránt e környe" zetből származó értesülést nem fogadhatjuk el szó szerint. Azt viszont annál inkább figyelembe kell vennünk, hogy körülbelül ugyanakkor, mikor Ibrahim megbízottja Buda falai alá ért, 1526. november 18-án maga a nagyvezír Sztambulban azzal a kijelentéssel lepte meg Piero Zen velencei követet, hogy Szulejmán szeretett volna békét kötni a néhai II. Lajossal, csak éppen az nem hajlott a jó szóra. A nagyhatalmú török államférfi nyilvánvalóan elvetette kissé a sulykot (a velencei is tud-31

„Nicolo Ongaro": Simonyi, London N. 9., és Jászay P. 290.1. Jozefics iratairól: Sanudo 43/438. Az idó'pontot ezenkívül megerősíti még az is, hogy a hírek Budán kezdődő és Esztergomban véget érő tárgyalásokat emlegetnek, ami megfelel János király 1526 végi itineráriumának. Vö. még: Szerémi György: Magyarország romlásáról. Bp., 1961, fordította Juhász László (a továbbiakban: Szerémi) 107. 1. A fentiek értelmében a kizárólag török forrásokból dolgozó Thür y József 570. skk.- 1. és nyomán Acsády I. 36.1. véleménye a török tárgyalások nemlétéről tarthatatlannak bizonyul. 3 2

Acta Tomiciana IX2. N. 55: „De nuntio Ibraim Baschae et aliorum Bascharum, misso ad regem Hungáriáé et quid attulerit, quid rursum fecerit ipse rex, ut exploraret melius mentem illorum Bascharum, et in his petit consilium regie Majestatis quae nemini adhuc communicavit, quoniam solus et audivit oratores et absolvit adeo, quod et cancellario suo id non communicavit. . ." Ennek hitelét az is alátámasztja, hogy pl. Ájász pasa saját küldönce sorsáról érdeklődött Laskinál 1527/28 fordulóján, Hurmuzaki XIV. 43. 3 3

Werbőczi mellőzéséről ld. az előző jegyzetet. Az osztrák nyomozás: St. Smolka: Ferdinand des Ersten Bemühungen um die Krone von Ungarn. Wien, 1878 (továbbiakban: Smolka) 114.1.