Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Barta Gábor: A Sztambulba vezető út 1526-1528. (A török-magyar szövetség és előzményei) 152/I
158 BARTA GÁBOR legádázabb elllensége" kötelező jelzőt, s a magyar külpolitika széles körű nemzetközi kapcsolatainak egyik leghangsúlyosabb eleme az lesz,hogy segítséget akar szerezni a keresztény hatalmaktól a török ellen. Már 1526 decemberében, az új kormány idegen hatalmakhoz intézett első üzeneteiben helyet kap a keresztény összefogás szükségességének hangoztatása. Benne veit ez a gondolat a Habsburg Ferdinándhoz indított követség utasításában, a pápának, a Velencei Köztársaságnak, a lengyel királynak küldött levelekben. Igaz, a Béccsel való párbeszéd végképp trónviszállyá fajult, a pápa és a többiek vagy késlekedtek a válasszal, vagy kitértek a kérdés elől. Ennek ellenére a magyar diplomácia előbb a bajor hercegekkel kezdte megvitatni egy nagy keresztény hadjárat tervét, majd magához a birodalmi gyűléshez fordult ugyanazzal. Ezt követően pedig - már 1527 nyarán — a francia és az angol uralkodót felkereső magyar követ is a török elleni tervekhez kérte I. Ferenc és VIII. Henrik segedelmét.1 6 Mennyire kell komolyan vennünk ezeket a próbálkozásokat? Amennyire a ránk maradt szűkszavú híradásokból meg lehet ítélni, a későbbi, párizsi-londoni támogatáskeresés az addigra alaposan megváltozott nemzetközi helyzetben igazából már egészen más szándékokat rejtett — de erről majd később. Ezzel szemben a Budáról 1527 februárjában hazainduló bajor követnek adott magyar válasz, majd a bajor hercegekhez márciusban küldött üzenet részletes tervet is tartalmaz, mekkora sereget szeretne kapni János király.1 7 40 000 (utóbb 28-30 000) gyalogost és 6000 (utóbb 8000) lovast, akik lehetőleg még augusztus vége előtt vonuljanak Magyarországra, ahol 100 000-es had fogja őket várni; együttesen remélhetőleg előnyös békére kényszeríthetik a törököt, aki korábban a perzsa és egyiptomi, most meg a mohácsi hadjáratban irtózatos emberveszteséget szenvedett. Mindössze annyi kikötése lenne Budának, hogy a keresztény segédhadat ne Habsburg Ferdinánd vezesse - cserében pedig azt ígéri, hogy ahányszor kívánják, 3—4000 lovast küld majd, akár személyes vezetése alatt is, a hercegek segítségére. A birodalmi rendek elé szánt, március 5-én keltezett tervezet1 8 mindössze annyiban különbözött ettől, hogy 40 000 gyalogos és 8000 lovas küldése esetére Nándorfehérvár és Szabács visszavételét helyezte kilátásba, fele annyi ember jövetelekor viszont a Száva vonaláig való előretörést ígért. Ez már komoly beszéd — vagy legalábbis annak látszik. Az mindenesetre elgondolkoztató, hogy János Magyarországa és a török között föllángolt ugyan az ellenségeskedés 1526 novemberében, de aztán pár hónap elmúltával a határ hirtelen elcsendesedett. A fehérvári koronázást követő hetekben Cserni Jován két kisebb szerémségi erődítményt foglalt vissza, mire a török Marót várát támadta meg.19 Januárban a neves naszádos vajda, Radies Bosics „őfelsége (I. János) szolgálatában álló 16 A részleteket ld. lentebb. 17 K. A. Muff at: Quellen und Erörterungen zur bayerischen und deutschen Geschichte. IV. München 1857 (továbbiakban: Muffat) 12 sk. és 18 skk.; magyarra fordítva feldolgozta Szalay László Adalékok a magyar nemzet történetéhez a XVI. században, Pest 18612. (továbbiakban: Szalay L. Adalékok) 32. (sk.) és 37. 18 Történelmi Tár 1883, 289. skk. 1.; vö. Szalay L. Adalékok 36. 1 9 Szakály Ferenc: Acta Historica 1978 (továbbiakban: Szakály F. AH) 43.; ill. Jászay Pál: A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után. Pest, 1846 (továbbiakban: Jászay P.) 302.
