Századok – 1981

KÖZLEMÉNYEK - Barta Gábor: A Sztambulba vezető út 1526-1528. (A török-magyar szövetség és előzményei) 152/I

A SZTAMBULBA VEZETŐ ÚT 1526-1528 155 A többi keresztény ország saját gondjaival - vagyis az egymással folytatott háborúkkal — volt elfoglalva. Moldva és Havasalföld már rég megtanulta, hogy összes szomszédai közül a török a legveszedelmesebb, s ezért többnyire meghódolt annak; az egyre ritkuló magyar vagy lengyel beavatkozások csak időleges változásokat hoztak. Maga Lengyelország aggódva tekintgetett a gyarapodó hatalmú Habsburg-házra, közben állandóan készen állt egy Oroszországgal, vagy a Német Lovagrenddel esedékes összecsapásra: a törökkel legföljebb akkor törődött, ha a krími tatárokkal gyűlt meg a baja, vagy kísérletet tett Moldva hűbéri függésbe vonására.6 A Német Birodalom országait részben a reformáció, részben megint csak a császári házhoz való viszony osztotta meg - magát a császárt pedig ekkorra kibékíthetetlenné mérgesedett viszály fordította szembe az európai hegemóniára igényt tartó másik nagy uralkodóval, a francia I. Ferenccel. Ez utóbbi, éppen hogy kiszabadulva madridi fogságából, ahová a páviai csatavesztés juttatta, 1526. május 22-én újabb szövetséget hozott létre a Habsburgok ellen, VII. Kelemen pápa, Velence és kisebb itáliai hatalmak részvételével. A tél folyamán megindultak az angol—francia tárgyalások is ennek az ún. „cognaci ligának" kibővítésére.7 Ez az egész kontinenst megrázó vetélkedés arra kétségtelenül nyújtott némi reményt, hogy a Habsburgok kedvét elveszi egy újabb háborús kalandtól az addig számukra békés Duna-medencében. Ugyanakkor ugyanez a háború a törököt is bevonta az európai színjátékába. Még I. Ferenc fogsága idején történt, hogy a francia udvar segélykérő levelet küldött Sztambulba. Ha az nem is volt igaz, amit Ibrahim nagyvezír mondott utóbb — tudniillik, hogy Szulejmán e kérés miatt indult volna el a császár sógora, II. Lajos ellen -, az tény, hogy már ekkor előrevetődött a rövidesen kirobbanó kontinentális Habsburgtörök összecsapás árnyéka.8 így tehát a magyar választás tulajdonképpen két rossz közötti választássá szűkült. Ha a Habsburgokkal egyezik meg Buda, és vállalja a török elleni harcot, már bele is bonyolódott a számára végképp befolyásolhatatlan európai konfliktusokba anélkül, hogy déli határainak védelméhez tényleges segítséget remélhetne. Ha viszont a törökkel egyezik meg, és Bécs ellen von kardot, ugyanoda érkezik, csak a küzdőtér másik, francia—török felében találja magát - megint anélkül, hogy határait biztosíthatná, ezúttal a Német Bironemzetközi szakirodalmáról áttekintés: H. Lapeyre, Les monarchies européennes du XVIe siècle. Les rélations internationales. Nouvelle Clio. Paris, 1967. Az azóta megjelent, sokszor igen jelentó's munkákra (pl. Magellhaes Godinho műve) helyhiány miatt nem térhetek ki. 6 A román fejedelemségekró'l: Nicolae Grigora§ cikke a Petru Rares (Bucurejti 1978, red. L. Simanschi — továbbiakban: Rares, Simanschi) c. kötetben; R. Constantinescu, MoldovaTransilvania In vremea lui Petru Rarej, . . . , Bucurejti 1978 (továbbiakban: Constantinscu); S. Simionescu, Revue Roumaine d'Histoire 1977/3; és Pataki József tanulmánya a Tanulmányok a romániai együttlakó nemzetiségek . . . Bukarest, 1976 (továbbiakban: Pataki J.) c. kötetben. A lengyelekről: A. Wyczanski: Francja wobec paiístw jagiellorfskich w latach 1515-1529. Wroclaw 1954 (továbbiakban: Wyczaáski, Francja) és W. Pociecha, Królowa Bona. Czasy i ludzie odrodzenia I-IV. Poznan 1949-től (továbbiakban : Pociecha ). 7Ld. az 5. jegyzetet. ' A legfontosabb adatokat közzétette E. Charrière: Négociations de la France dans le Levant 1515-1589, I. Paris, 1848 (továbbiakban: Charrière)·, vö. még Török Pál tanulmányát a Mohácsi Emlékkönyvben (Budapest, 1926 - továbbiakban Török P. Mohács) 182 (skk). L; és Kosáry D.