Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Zsuzsa: Egy pénzügyi tervezettől a Hármaskönyvig (Werbőczi és a paraszt háború 108/I
WERBÖCZI ÉS A PARASZTHÁBORÚ 145 Kezdőbetűként azonban ugyancsak nagyon gyakran másképpen formált Q-t is írtak: fentebb erre céloztam. Formáját durván két csoportra lehetne osztani, mindkettőn belül számos variációval. Az egyik alapelemeiben a mai nyomtatott nagy Q betűhöz hasonló : egy kisebb-nagyobb zárt vagy nyitott kör alakú, illetve ovális törzsvonal és annak alsó pontjai egyikéből induló, jobbra vízszintesen, illetve lefelé vagy fölfelé tartó, hosszabb vagy rövidebb, egyenes vagy ívelt befejező vonal alkotja.7 4 A másik típus alapformája egy sor felett kezdett és sorvonalon végzett hullámvonal (vagyis nagyjából egy hátára fektetett S betű), általában felfelé hajlított rövid (de sokszor egyenesen vagy ívelten jobbra tartó rövidebb-hosszabb) befejező vonallal. Werbőczi jellegzetes, nagyon gyakran (de nem kizárólagosan) használt szókezdő Q-ja az első csoportba tartozik. Jellegzetessé a nagyon lendületes, erős kéznyomású, jobbra ívelő hosszú befejező vonal teszi. A h betűt a szó bármely helyén Werbőczi két formában írta. Az egyik az írásszakértő véleményében is szereplő, kettős hurkolású gót h, a másik az egyenes szárvonallal képzett, alapelemeiben a mai nyomtatott kis h-hoz hasonló betű, amelynek törzsvonala vagy kissé a sor alatt végződik, vagy a sor alól induló hurokkal van a következő betűhöz kötve. „Az M teljes grafikai alakjában" — az írásszakértő szavaival — első benyomásra is egyik jellegzetessége Werbőczi kézírásának. Ε szókezdő M két szárvonala hegyesen (szögben) kapcsolódik a két, sor alján találkozó belső kötővonalhoz, bal oldali szárvonala sokszor mélyen a sor alól (olykor kis, jobbról kanyarodó hurokkal) indul, és jobbra dől, ezáltal nem párhuzamos a függőleges jobb oldali szárral. Előfordult azonban, különösen későbbi írásaiban, hogy kettős íveléssel összekötött M-mel — tehát nagyjából a mai nyomtatott kis m nagyított változatával — kezdte a szót. Másféle M betűt a szó elején nem használt, s e negatívumnak az azonosítás szempontjából nem csekélyebb a jelentősége, mint a pozitív megállapításoknak. Miközben megpróbálom szavakkal kifejezni Werbőczi egy-egy írásjelének formáját és formai változatait, újra és újra végignézem papírjaimat, amelyekre a tárgyalt írásjelet Werbőczi kézírásából átmásoltam. Ε listák számos magammal és magamban másokkal folytatott vita után, annak a felismerésnek a nyomán készültek, hogy bármiféle összevetésre kiszemelt jegy úgy alkalmas csak e funkcióra, ha annak a kézírásokban előforduló valamennyi változatát ismerem. Valamennyit: tehát ideális esetben a létező kéziratokban leírt összes változtát. Az ideális cél felé törve, nőtt a vizsgálandó írások száma s ezzel az összevetésre kiszemelt jegyeké is, és egy-egy újabb saját kezűnek ítélt kézirattal további ada-14 A terminológia az írásszakértői kézikönyvekben sem egyöntetű. A betűk elemeinek leírásában elsősorban Vass Kálmán művére támaszkodtam: A kézírás vizsgálata. Bp., 1973. Innen való e néhány fogalom szemléltető magyarázata is: belső összekötő vonal törzsvonal V M h Q 1! I I szárvonal szárvonal befejező vonal Néhány további fogalmat Kiss Lajos művéből vettem át: Az igazságügyi kézírásszakértői vizsgálat alapja. Bp., 1977. 10 Századok 1981/1
