Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Zsuzsa: Egy pénzügyi tervezettől a Hármaskönyvig (Werbőczi és a paraszt háború 108/I
WERBÖCZI ÉS A PARASZTHÁBORÚ 139 beszélnek, Pest lakói részben magyarok, részben németek, Nagyszombatban magyarok, németek és csehek, Sopronban németek laknak, Kassa egész lakossága németül beszél, Epeijes, Lőcse, Bártfa és Szeben lakói pedig ugyanazon a nyelven szólnak, mint a kassaiak.6 4 Kassával, e — mellesleg, magyar alapítású — tárnoki várossal kapcsolatosan tért ki a magyarországi városok etnikumának kérdésére Tubero, a Jagelló-kor dalmát krónikása is: Kassa felé indult, Magyarországnak e nemes és mintegy szabad városa felé, amelyet - miként Magyarország legtöbb más városát is - egy német nép, a szász lakja."6 5 Rövid megjegyzést szentelt csupán a kérdésnek, a számára feltűnőt emelte csak ki. De éppen summás ítélete bizonyítja, hogy a kortárs krónikás magától értetődően a városokhoz és konkrétan éppen „a királyi felség nyolc szabad városának" egyikéhez asszociálta „a német népet, a szászt". Nem így Werbőczi. A Hármaskönyvben egyetlen helyen esik szó németekről, szászokról és a többi nemzetiségről, ez pedig a III. rész hírhedt 25. címe, az a titulus, amelybe Werbőczi, rátérve a jobbágyok jogállapotának tárgyalására, a megtorló paragrafust belefoglalta. A titulus rögtön a szabad városokkal foglalkozók után következik. Elejét már idéztem: „Továbbá, a szabad városok jogainak . . . kifejtése után . ..". Folytatása így hangzik: „ . . . már tárgyalni kell a falusiakról (de villanis), akiket jobbágyoknak nevezünk. Ezeknek sokféle az állapota, mert közülük némelyek magyarok, mások szászok és németek, ismét mások csehek és keresztény hitet valló szlovákok. Ezenkívül vannak még köztük románok, rutének, rácok, szerbek és bolgárok, akik a görögök tévelygéseit követik. Továbbá vannak a királyi földeken lakó, ugyancsak keresztény hitű jászok és kunok. A rutének és bolgárok közül egyesek a mi hitünket, mások a görögök tévelygéseit követik." Hogy e „sokféle állapotnak" jogi következményei is lehettek, az némi jóindulattal olvasható csak ki egy megjegyzésből, amely szerint „miként a jobbágyok állapota, úgy a jogszokás is sokféle, s ezt a régi helyi szokásnak megfelelően kell követni". Ε szavakat a jobbágyok örökösödési jogát taglaló titulus foglalja magában oly módon, hogy azok közvetlenül megelőzik a Hármaskönyvnek talán legsúlyosabb önkényes ítéletét. Itt mondatott ki, hogy a paraszt örökös joggal nem idegenítheti el a földet földesurától, mert neki „ura földjeiben, ami az örökletességet illeti (quantum ad perpetuitatem) munkájának bérén és jutalmán kívül semmi joga nincsen, mivel az egész föld tulajdona a földesúré" (III. 30.). Tagányi Károlytól tudjuk, hogy milyen alapvető és elterjedt „régi helyi szokásokat" negligált e tétel.66 Az eléje helyezett általános utalás a jogszokások eltérésére tette volna szükségessé a „sokféle állapot" felsorolását? Ugyanolyan gyenge indok, mint egy másik megjegyzés, az egyetlen, amely valóban konkrétan szólt a különböző „állapotúak" eltérő jogairól — a múltban. A különbség megszűntét állapították meg az idézett bevezetést közvetlenül követő szavak: eddig a job-6 4 Olahus, N.: Hungaria. - Athila. Ed. C. Eperjessy et L. Juhász. Bp., 1938. (Bibliotheca scriptorum medii recentisque aevorum. Saec. XVI.) 12,14,17-19. 65 quam . . . Saxones gens Alemannica incolunt". Tubero L. : Commentariorum de rebus suo tempore . . . gestis libri XI. In: Scriptores rerum Hungaricarum veteres ac genuini. Cura J. G. Schwandtneri. 2. torn. 1746. 150. Tagányi Κ.: A földközösség története Magyarországon. Bp. (1950). (1. kiad.: 1894.) és Falu-és földközösség. Közgazdasági lexikon. 1. köt. Bp. 1898. 611-620.
