Századok – 1981

KÖZLEMÉNYEK - Hermann Zsuzsa: Egy pénzügyi tervezettől a Hármaskönyvig (Werbőczi és a paraszt háború 108/I

140 HERMANN ZSUZSA bágyok - a jászok, kunok, rutének és bolgárok kivételével - a kiszabott földbér és adósságaik megfizetése után szabadon költözhettek oda, ahová akartak, amiatt azonban, hogy az elmúlt nyáron föllázadtak a nemesség egésze ellen, s ezzel a hűtlenség örökös bűnébe estek, elvesztették e szabadságukat, „és most már teljes és örökös paraszti állapottal vannak uraik alá vetve" (III. 25.). Az egyetlen konkretizált jogi különbséget eltörölte tehát az 1514. évi dekrétum 14. törvénycikke, amely lényegében változatlanul került a Hármaskönyv szövegébe. Változatlanul a rendelkezés lényegét és indokát illetően. A kivétel, a „demptis" kezdetű megjegyzés, a városfalnál húzott határral azonban kimaradt belőle, amit természetesnek is tarthatnánk, ha magából a Hármaskönyvből viszont nem maradt volna ki a határok pontos megjelölése. A bevezető szavak szerint a rendelkezés hatálya a jobbágyoknak nevezett „falusiakra" terjedt ki, tehát még a mezővárosokra sem vonatkozott, gondolhatnánk, különösképpen, ha tovább lapozva a Hármaskönyvben, a gonosztevők megbüntetéséről szóló titulusban „a nemesek, valamint a mezővárosok és a falvak" teendőiről olvasunk (III. 32.). De a bevezető szavakban a falusiak „sokféle állapotáról" is értesülünk, s a magyarok után elsőként a szászokkal találkozunk, s ezen talán akkor is fennakadnánk, ha nem ismernők a Hármaskönyv szerzőjének pénzügyi tervezetét és benne a kincstári gondok megoldásában a jobbágyokként kezelt szászokra hárított feladatokat. Ennek ismerete csupán hangsúlyosabbá teszi a Hármaskönyvnek szegezett kérdést: hol húzta meg a határt a falu és a város között? Világos választ nem kapunk. A Hármaskönyv alkotója nem lépte ugyan át oly nyíltan a városfalakat, mint a pénzügyi tervezeté, de lehetőséget adott rá, homállyal és hallgatással, azzal, hogy gondosan kerülte a városfalak említését. Azzal, hogy határozottan és félreérthetetlenül csak az általa „szabadnak" elismert tizenegy várost határolta el a jobbágyoktól, őket viszont egyúttal elhatárolta a németektől, szászoktól, szlovákoktól, valójában tehát saját lakóik jó részétől is. Az etnikai tarkaság a Hármaskönyvben kizárólag a jobbágyokat jellemezte, és megfordítva: Werbőczi művében a jobbágyok elsőként közölt jellemzője etnikai és (másodsorban) vallási tarkaságuk lett. A szászoktól és a városoktól érkeztünk a „sokféle állapotú" — de alapvetően egyazon jogállapotú - jobbágyokhoz, ezért a felsorolásban a szászok, németek, szlovákok mellé helyezünk kérdőjelet. De más irányból közeledve, ugyanez az írásjel kerülne Werbőczi kategorizálásához. Az sem tudta összeegyeztetni a valóságot a Hármaskönyv szavaival, aki a kunok és jászok társadalmi differenciálódását nyomon követve, Werbőczi idejére birtokos szálláskapitányokat és birtoktalan ruralisokat talált a kun és jász székekben, s egyik csoportot sem volt képes begyömöszölni a Hármaskönyv két, nemes és jobbágy feliratú skatulyájába, még kevésbé valamennyi kunt és jászt a jobbágy feliratúba.67

A nemzeti-61

Kring M.: Kun és jász társadalomelemek a középkorban. Századok. 66. 1932. 186. - Hogy a kun és jász rurálisok helyzete különbözött a jobbágyokétól, azt éppen az 1514. évi dekrétumnak e különbség eltörlését követelő 23. törvénycikke tanúsítja. („A jászok, kunok . . . ezentúl ugyanúgy adjanak cenzust, ajándékokat, kilencedet és ugyanúgy szolgáljanak, mint az ország többi colonusa és parasztja.") A követelés viszont még nem jelentette egyben annak megvalósulását is. A feudális kor törvényei - beleértve a röghöz kötést és magát a Hármaskönyvet is - neiti teremtettek Jogrendet", hanem törekvéseket fejeztek ki, amelyek megvalósítása az adott hatalmi helyzettől függött. Erre, a fogalmak tisztázásával, Molnár Erik hívta fel a figyelmet: Werbőczy és a rendi jog. Társadalmi Szemle. 1947. 109-114.