Századok – 1981
FOLYÓIRATSZEMLE - Peck; S. E.: A náci „holocaust "-ra adandó amerikai válaszért folytatott kampány 1943-45 1369/VI
1369 FOLYÖIRATSZEMLE S. Ε. PECK: Α NÁCI ,^HOLOCAUSTÉRA ADANDÓ AMERIKAI VÁLASZÉRT FOLYTATOTT KAMPÁNY, 1943-45 1943-ban az Egyesült Államokban élő palesztinai zsidók egy csoportja ,Rendkívüli bizottságot" alakított az „európai zsidóság megmentésére". Azt remélték, rákényszeríthetik az USA vonakodó kormányát; hogy megmentse az európai zsidókat a náci megsemmisítéstől. A. P. Bergson vezette csoport minden eszközt felhasznált az amerikai közvélemény megmozgatására és a kormány presszionálására, de emiatt szembekerült az amerikai zsidó lakosság többségének támogatását élvező cionista vezetéssel; így egy igen nagy lehetőség maradt kihasználatlan. A harmincas években az USA kormánya nem reagált a németországi zsidóüldözésekre, elsősorban azért, mert nem állt szándékában nagyobb arányú bevándorlási lehetőséget biztosítani a zsidók számára. Ez az irányzat 1939. szeptember l-e után még erősödött; a hatóságok minden bevándorlóban német ügynököt láttak. 1941-44 között a külügyminisztérium még szigorúbb politikát folytatott a vízumok kiadása terén, mindezt Roosevelt elnök hallgatólagos jóváhagyásával. Az elnök talán határozottabban reagált volna az európai zsidóüldözésre, ha erre nyomós belpolitikai oka lett volna. A New Deal óta azonban az amerikai zsidók feltétel nélkül támogatták Rooseveltet, így szavazataik elvesztésének lehetősége nem fegyegetett. Az Amerikai Zsidó Bizottság - a zsidó elit vezetői - a kérdést diplomáciai úton kívánta rendezni a német kormánnyal, félve attól, hogy az esetleges tömeges zsidó bevándorlás erős antiszemita hullámot vált ki az Egyesült Államokban. A kevésbé asszimüált zsidókat tömörítő Amerikai Zsidó Kongresszus jóval harciasabb volt, nemegyszer szervezett tüntetéseket, tevékenysége mégis eredménytelen volt, mivel a szervezet vezetője, S. Wise rabbi nem akart szembekerülni jó barátjával, az elnökkel. Az amerikai külügyminisztérium 1941 végén tudta meg, hogy a nácik módszeresen ki akarják utáni az egész európai zsidóságot, ennek következtében a szövetséges hatalmak 1942 decemberében elítélő nyilatkozatot adtak ki. Az amerikai és brit külügyi tisztviselők úgy vélték, hogy az európai zsidóság megmentésének egyetlen módja a gyors katonai győzelem; ezért semmüyen mentőakciót nem terveztek. A közvélemény nyomására 1943 áprilisában a Bermudákon brit-amerikai konferenciát tartottak e tárgyban, de érdemi eredmény nem született. A Zsabotyinszij-féle revizionista mozgalomhoz tartozó, már említett Bergson 1941 őszén létrehozta a zsidó hadseregért küzdő bizottságot, elképzeléséhez jelentős kongresszusi támogatást is szerzett. Azt kívánta, hogy az amerikai kormány tárgyalások útján biztosítsa az európai zsidók kivándorlását Palesztinába. Ennek érdekében erős propagandát fejtett ki, ami még inkább szembe fordította a hagyományos cionista vezetéssel - amely a palesztinai problémát Nagy-Britanniával egyetértésben kívánta rendezni -, ez utóbbi ellenpropagandát is folytatott. Bergson hosszas előkészítés után 1943. július 20-án New Yorkban óriási konferenciát tartott a mentőakció ügyében. Nyolc pontból álló javaslatot fogadtak el — amely többek között külön kormányszerv felállítását és retorzióként bombázásokat követelt — és átalakultak a már említett, az európai zsidók megmentését szolgáló rendkívüli bizottsággá. A bizottság befolyása gyorsan nőtt, a kormány passzivitásával elégedetlen zsidók és más politikai csoportosulások körében egyaránt. 1943 augusztusában Bergson a State Department vezetőivel is kapcsolatot teremtett, de csekély sikerrel, néhány, vele élesen szemben álló külügyi tisztviselő még deportálására is javaslatott tett. Mindezek ellenére Bergson tovább folytatta változatos propagandaakcióit. 1943 novemberében sikerült elérnie, hogy néhány kongresszusi tag kormányszintű mentőbizottság felállítására tegyen javaslatot. Az ezt követő újabb propagandahullám ellenére a képviselőház külügyi bizottsága végül is nem továbbította a javaslatot. Morgenthau pénzügyminiszter kezdeményezésére az elnök 1944-ben - választási év - mégis létrehozta a háborús menekültek bizottságát, a pénzügy-, külügy- és hadügyminiszter részvételével, széles jogkörrel. A bizottság - bár együttműködött a Bergson-féle csoportosulással - a legküzdhetetlen nehézségek miatt nem tudott eredményt elérni; amint ezt a magyarországi zsidóság 1944-ben bekövetkezett deportálása is mutatja. \
